„Boldogság
természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ
értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni
egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem
fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi
számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés,
sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a
boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy
életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül
készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és
munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és
a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég
megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S
erről megfeledkeztek.”
(Márai
Sándor: Füveskönyv- A boldogságról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése