Vajon mi a közös Nagy László, Darnyi Tamás,
Egerszegi Krisztina és Ronaldinho életében? A sportrajongóknak azonnal magától
értetődő a válasz. Ha viszont azt mondom, Sagrada Familia, Güel park, Gaudi, La
Rambla, akkor már sokak számára egyértelművé válik, hogy Spanyolország második
legnagyobb városába, az örökké pezsgő, izgalmas katalán fővárosba, Barcelonába
invitálom Önöket.
Madrid „örök
riválisa”, érseki központ és egyetemváros. Az 1992. évi nyári olimpiai játékok
helyszíne, a Földközi-tenger harmadik legnagyobb kikötővárosa. Barcelona
népessége mintegy 1,6 millió, területe 100,4 km2.
(Foto: www.fineartamerica.com)
A helyiek
szerint I. e. 218-ban Hamilcar Barcas karthágói hadvezér alapította a mai
helység elődjét, mely először a Barcino néven tűnt fel a dokumentumokban. I. e.
201-ben Scipio római hadvezér foglalta el, majd Augustus császár idején római
kolónia lett. Jámbor Lajos Karoling király 801-ben a katalán őrgrófság
fővárosává tette. Grófjai 874-ben kaptak függetlenséget. Katalónia és Aragónia
egyesülése idején Földközi - tenger vezető kereskedővárosává vált, Genova és
Velence mellett. Az új világ felfedezése után az Amerika felé irányuló
kereskedelemben is jelentős szerepet játszott. 1931-ben kapott Katalónia
függetlenséget, ekkor megalakult az első Katalán Parlament. A diktatúra
megszűnése után 1975-ben lett hivatalos nyelv a katalán, majd 1979-ben a
spanyol képviselőház elfogadta Katalónia autonómiáját, székhelyévé pedig
Barcelonát nevezték ki.
Sok utazó
„hova szeretnék még feltétlenül eljutni” listáján szerepel Barcelona. Nem
feltétlenül a város évszázados múltja, történelme vonzó a turisták számára.
Persze a középkor hangulata is varázslatos, gondoljunk csak labirintusszerű,
szűk utcákkal tagolt gótikus negyedre. Számos középkori épület mellett a római
időkből származó emlékeket is találunk itt. A negyed központjában magasodik
Barcelona csodálatos gótikus katedrálisa. Szinte minden sarkon valami
különlegességbe botlunk: egy templom, egy palota, egy múzeum, egy meseszerű
épület, egy csodás erkély vagy egy kis kapualjban megbúvó pihenő teremt
hamisítatlan középkori atmoszférát.
(Fotó: www.andrewprokos.com)
Ami azonban
egyedivé varázsolja ezt a várost, az nem a múltja, hanem a jelene. Barcelona
tulajdonképpen a modernizmus fővárosa. Állandóan pezsgő, forrongó hangulata,
sajátosan modern lüktetése van. Logikus, kissé már túl feszesen átlátható
várostervezése, és a 20. századi avantgarde művészet legbátrabb kísérletei
magával ragadóak. Számos látnivalóját Gaudi és Luis Doménech i Montaner kissé
meghökkentő, merész, a konvenciókat teljesen figyelmen kívül hagyó alkotásai
adják. Tulajdonképpen ezt a modern városiasságot tükrözi minden, ami itt van:
az utcalámpák, az erkélyek, padok és parkok. A város forgalma legalább akkora,
mint Budapesté, mégis a dugó ismeretlen jelenség. Köszönhető ez a
fantasztikusan szervezett közlekedésnek, és annak a ténynek, hogy a belváros
nagy részén teljesen szabályos rácsba rendezték a háztömböket. A hosszú,
egyenes utcák egyirányúak. A többsávos utak is szinte egyirányúak, mert csak
egy sáv van, ami szembe halad. Nekik nagyon bevált ez az 1+6 sávos megoldás. A
földalatti közlekedés is remek: négyszer annyi vonal van, mint nálunk, és mint
minden, a szerelvények is modernek. No de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen
moderniában vagyunk! Ami viszont egyáltalán nem trendi, az az, hogy nagyon
kevesen beszélnek idegen nyelvet, pedig náluk két anyanyelv is használatos, a
spanyol és a katalán. Viszont irigylésre méltó a helyiek élet szeretete. Mivel
a város szinte ráépült a tengerre, sokan a szieszta alatt, vagy a napi munka
után kisétálnak a homokos tengerpartra ejtőzni egy keveset.
(Fotó: www.picturesforwalls.com)
Nem mehetünk
el Barcelonából, hogy ne néznénk meg Gaudi fő művét, a Sagrada Familiát, mely Spanyolország
egyik leglátogatottabb fizetős turisztikai látványossága volt átlag 2,3 millió
turista nézi meg évente. A homokvárhoz hasonlító bazilika több, mint 100 éve
épül. A tervek szerint 2026-ra, Gaudi halálának 100. évfordulójára készül el
véglegesen. Gaudi keze nyomát a város számos pontján megcsodálhatjuk. Vegyük
például az 1900 és 1914 között épült Güell parkot, melyet a mester eredetileg
lakóparknak szánt, de rajta kívül senki sem akart itt lakni… Mintha egy
fantáziavilágban barangolnánk. Az épületek, a sétányok és lépcsők
leírhatatlanul színesek, ívesek. Látni kell, hogy átérezzük varázsát. Csakúgy
meseszerű a mester többi alkotása is: a szecessziós Casa Batlló, mely teljesen
mellőzi az egyenes vonalakat, leginkább egy pávára emlékezetet kecsességével,
árnyalataival. No és a Casa Milá, mely merészen dacol a hagyományos
építészettel. Mindkettő az elegáns Passeig de Gracia sugárúton találhatóm mely
a város Champs-Elysées-je, a legjobb és legdivatosabb – és persze legdrágább -
boltok, üzletek, éttermek, és kávéházak mekkája.
S ha már a
színeknél tarunk, kihagyhatatlan barcelonai élmény a Placa de Espanya mágikus
szökőkútja. Nem egyszerű szökőkút ez, inkább zenére táncoló, szökellő fontanák
összessége, melyek a zene ütemére változtatják színeiket, és formáikat. A
szökőkút sok mással együtt, az 1929-es barcelonai világkiállításra, Carles
Buigas tervei alapján épült, majd az 1992-es barcelonai olimpiai játékokra
jelentős mértékben felújították.
(Fotó: www.blackandwhiteandlovedallover.com)
A Barcelona
északnyugati részén fekszik az, 512 méter magas Tibidabo-hegy, melyről
fantasztikus kilátás nyílik a városra. A katalán legenda szerint az ördög itt
kísértette meg Krisztust, ezt mondta neki: "neked adom", latinul
"tibi dabo". Innen ered a név. A kilátáson kívül az idelátogatókat
Barcelona legrégebbi vidámparkja is szórakoztatja, valamint itt találjuk a
Torre de Collserolát, azaz a futurisztikus kinézetű tv tornyot. A tengerszínt
felett 445 méterrel álló torony 288,4 méter magas és az 1992-es olimpiai
játékokra építették. A 135 méter magasságban lévő 10. emelete Barcelona
legmagasabban lévő kilátópontja.
Az egész
napi izgalmak után jól esik egy séta a város szívében 30 hektáron elterülő Parc
de la Ciutadella árnyas fái alatt.
A park
leghíresebb része a Cascada, egy monumentális vízesés, és szökőkút, amelyet a
római Trevi-kút mintájára építettek, Josep Fontseré tervei alapján.
Bár
napközben is fergeteges - és mint ilyen, kihagyhatatlan - mégiscsak este él igazán
Barcelona fő sétálóutcája, a két oldalán platánokkal szegélyezett széles és
hosszú La Rambla. Kávézói, bárjai, éttermei mindig tele van helyiekkel,
turistákkal, s a sétálókat komédiások, zsonglőrök, mutatványosok
szórakoztatják. Érdekes és színes olvasztótégelye ez a világnak.
Izgalmas
látnivalók, számtalan program teszi Barcelonát a világ egyik legkalandosabb,
legsokoldalúbb városává.
