Eiffel párizsi tornya

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik, egyesek Csúfságnak hívják, mások Öreg Hölgynek. Eredetileg az 1889. évi világkiállításra készült, és a tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. Azonban  Anno a város művészeti és irodalmi elitje ellenezte a tornyot, amit emiatt 1909-ben majdnem ledöntöttek. Csak azért menekült meg, mert az akkoriban újnak számító távíróhoz szükség volt az antennák elhelyezésére, amire a torony kiváló lehetőséget adott. A fáma szerint egy szélhámos, Victor Lastig, kétszer eladta ócskavasként. A I. világháborúban innen fogták el a rádióadásokat és fejtették kódolt üzeneteket. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni. Nevét tervezőjéről, Gustave Eiffel mérnökről kapta.

A francia köztársaság az 1789. évi forradalom 100. évfordulóján valami igazán különlegessel akarta elkápráztatni a világot. Jules Ferry kormánya úgy döntött egy világkiállítás és egy dicső emlékmű pont megfelel erre a célra, ezért 1878-ban el is kezdték a rendezvény szervezését. Már csak az emlékmű hiányzott. Egy nagyszabású pályázatot írtak ki melyen

Eiffel és két mérnöke, Émile Nouguier és Maurice Koechlin egy fémtorony ötletével indult. Elképzelésüket 1884. június 6-ig formába is öntötték Stephen Sauvestre építész együttműködésével. A meghökkentő fémtorony olyannyira elnyerte a moratórium tetszését, hogy 1886. május 1-jén Eiffel pályázatát hirdették ki győztesnek és pár hónap múlva a szerződést is megkötötték, mely szerint Eiffel zsebből megelőlegezte a 8,5 millió arany frankra becsült költségek 80%-át. A hatóságok 1890. január 1-jétől számított 20 évre engedték át részére a hasznosítás jogát, amely a határidő leteltével került Párizs városához.

Az építkezés 1887. január 28-án kezdődött el és két év alatt kellett befejezni. Hatalmas tölcséreket vájtak, majd szárítottak ki a Mars-mezőn, hogy a kőművesek hozzákezdhessenek az oszlopok alapozásához. Sokan attól tartottak, hogy a szerkezet össze fog dőlni, mivel a torony a Szajna partjára a vizes talajra épült. A vasszerkezet ugyan szilárd beton alapokon nyugszik, ám ezt az alapozást a vízszint alatt kellett elvégezni. Erre egy speciális búvárharangot építettek, ami kiszorította a vizet, így a munkások gond nélkül ki tudták termelni a földet és lehelyezni a beton alapokat, amire aztán a vas tornyot építették fel.

Az ívek – bár kevese tudják – nem esztétikai, sokkal inkább statikai szempontok alapján készültek. Az ívelt pillérek ugyanis stabilabbá tették az építményt. A torony íveit elemenként külön - külön tervezték, az elkészült darabokat pedig Eiffel öt kilométerrel távolabb lévő gyárából szállították a helyszínre. A kovácsoltvas elemeket szegecseléssel illesztették össze, ezért a gyártás során elkerülhetetlen volt a pontosság.  A biztonság kedvéért azonban egy-egy 900 tonna teherbírású hidraulikus szerkezet is került a torony lábaiba, ezekkel lett kiegyensúlyozva az épület. A 1,6 hektár alapterületű, 8600 tonna súlyú, 12 000 darabból összeállított torony magassága 326 m, első emelete 54, második emelete 115, a harmadik 274 m magasban van.

A torony építésének terve, már kihirdetésekor heves ellenkezést váltott ki. A párizsi művészek - Charles Gounod, Charles Garnier, Victorien Sardou, Ifj. Alexandre Dumas, François Coppée, Sully Prudhomme, Leconte de Lisle, Guy de Maupassant, Huysmans - fennhangon tiltakoztak az építmény ellen. Hiába. A torony rohamléptekben készült: havonta 12 méterrel lett magasabb. Az „elképesztő technikai vakmerőség, kiemelkedően gyors végrehajtás” (26 hónap) lehetővé tette, hogy két év elteltével, 1889. május 15-én felavathassák.

A nagyközönség nemcsak a kilátástól volt elragadtatva, de Eiffel mester művétől is. A világkiállítás hat hónapja alatt a torony 2 millió látogatót fogadott; sikere felülmúlt minden elképzelést.

Manapság is az egyik leglátogatottabb építményként tartják számon; évente több mint 6 millió turista látogatja meg. A turistákat 4 étterem, 8 ajándékbolt, illetve saját postahivatal is várja, ahol üdvözlő lapukat egyedi Eiffel tornyos pecséttel látják el. Az első, második és harmadik szintre felvonó vezet, de a torony csúcsára 1710 lépcsőfok megmászásával lehet feljutni. A liftek mintegy 100.000 km-t tesznek meg évente. A zökkenőmentes működésük érdekében a szerkezetet hetente kétszer állati eredetű zsírral kenik át. Az Öreg Hölgynek saját rendőrsége is van, munkájukat 100 kamera segíti. Itt helyezték el azokat a műszereket is, melyek előre jelzik a város időjárását.

Az Eiffel- torony több mint 100 éves, ám ez cseppet sem látszik rajta. Egy egész brigád segít abban, hogy a torony mindig tökéletes legyen. Hét évente átfestik, hogy megakadályozzák a rongálódását. Nem is lennének franciák, ha pont a kedvencükkel ne bánnának különlegesen. Ehhez 25 tapasztalt hegymászóra, 15 hónapra és 60 tonna festékre van szükség. A festőknek le kell küzdeniük egy optikai csalódást. Ha egy színnel festenék, az az alsó részén a sötétebb háttér előtt világosabbnak, míg a fenti részen a világos égbolt előtt sötétebbnek tűnne. Ezért a tornyot három árnyalattal mázolják. Ahogy haladnak feljebb egyre világosabb színt használnak, így a torony ránézésre egyszínűnek tűnik.

A torony minden éjszaka csodás fénybe borul, hogy beragyogja a párizsi éjszakát. A torony 300 speciálisan erre a célra kifejlesztett égőt hord magán, amik napi 260 dollár értékű áramot fogyasztanak. Ezek az égők amikor megvilágítják a tornyot, a festékkel kölcsönhatásban aranyra színezik a tornyot.