Mindörökké Róma

Róma az ellentétek városa. A több ezer éves kultúra és a modern élet oly természetességgel fér meg egymás mellett, mint kevés helyen a világon. Bár az örök város utcáit mostanság Lamborghinik és Alfa Rómeók koptatják, és a tógás rómaiakat is felváltották az Armani öltönyös turisták, ma is árad belőle a nagyság, a hatalom, az elpusztíthatatlanság: térdre kényszeríti a látogatót. 

A vén Róma falai sok mindent láttak már az évezredek során és sok víz lefolyt a vén Teverén azóta, hogy a világra jött a Rómát alapító ikerpár, Romulus és Remus. A város minden történelmi korszakban megőrizte vezető szerepét. Az ókorban világhatalom fővárosaként, a középkorban kulturális és vallási központként, manapság pedig Olaszország egyik legfőbb turistalátványosságként áll helyt. 

Valóságos kultúrsokk! Lépten nyomon ókori és középkori műemlékekbe botlunk. Fenséges paloták, diadalívek, Piazzák, bazilikák, termek rejtik Raffaello, Sanzio, Bernini, Boticelli, Caravaggio és Michaelangelo műveit. Róma neve összeforrt a szökőkutakkal, az Angyalvárral, a Spanyol lépcsővel, a Colosseummal és Forum Romanummal, a Pantheonnal és a keresztény katakombákkal. Ezek azok, melyeket egyetlen Rómába látogató sem hagyhat ki. 

Róma talán az egyetlen olyan város, mely szinte semmit nem változott az elmúlt évtizedekben. Ma is pont úgy néz ki, mint a hatvanas években, mikor Fellini mester az Édes életben fürdeni küldte Ekberg kisasszonyt a Trevi kútba, és ezeken az utcákon száguldott végig Vespájával a bájos Miss Hepburn is. Ám Rómát épp ez, az állandóság és az ellentétek teszik felejthetetlenné. Apropó Trevi! A kútba naponta turisták ezrei hajigálnak érméket, háttal állva a válluk felett, hogy - hiedelmük szerint - visszatérhessenek Rómába. A lelkesedés még azokat is elkapja, akik egyébként nem babonásak. Azért a kutat szemből is illik megnézni, mert káprázatos. Egyébként a pénz felének sorsa kevésbé romantikus: az a takarító cég halássza le, amely gondoskodik a kút és környéke tisztaságáról. A másik felét pedig a Caritas katolikus jótékonysági szervezet kapja.

Ha romantika, akkor tegyünk egy sétát éjjel a kivilágított városban. Teljesen más arcát mutatja. Ha valamihez értenek az olaszok, az pont ez: „dolcsevitá”, fényár, enoteca-kból kiszűrődő halk zene, nosztalgia, virágtenger. Teljes arzenálját felsorakoztatják a csábításnak, így a komorabb lelkületű vándorok is hamar bűvöletbe esnek, ha nem figyelnek.

Aki Rómában jár mindenképpen látogasson el a Vatikánba. A mini államot a turisták leginkább a monumentális Szent Péter katedrálisról ismerik. Kupolájából nyílik a legcsodálatosabb kilátás a városra. De ezt sem adja ingyen Róma! Előtte mintegy 600 lépcsőfokot kell megmászni, de a Pazar látvány egy csapásra feledteti ezt. Letekintve a Bernini nevével fémjelzett kolonnádsor még káprázatosabbnak tűnik. Ha minden rejtett kincsére kíváncsiak vagyunk, nyugodtan szánjunk rá egy napot. Csak a kitartó és mindenre elszánt látogató előtt tárja fel zsenialitását a Sixtusi kápolna.

Ha Róma, akkor Colosseum. Nincs olyan útikönyv, fotóalbum mely oldalakat ne szánna a város jelképéve vált építményének. Azt viszont kevesen tudják, hogy épp a Colosseum, amely az ókori véres, több emberáldozatot is követelő gladiátorjátékok helyszíne volt, ma az olasz kormány halálbüntetések elleni tiltakozásának szimbóluma. Minden egyes alkalommal aranyló fényárban úszik, amikor valahol a világban megváltozatnak egy halálos ítéletet vagy egy ország törvényhozása eltörli a legsúlyosabb büntetés kiszabásának a lehetőségét. Ugyancsak díszkivilágítást kap minden év november 30-án, a halálbüntetés elleni világnapon is.

Az olasz fővárosban szigorú közlekedési rend van érvényben. Ha autóval megyünk, jobban tesszük ha külvárosi parkolóházak egyikében hagyjuk a kocsit megőrzésre, és tömegközlekedéssel vagy mopedekkel indulunk felfedezni a várost. Metróval szinte minden fontos nevezetességet el lehet érni. Sok a macskakő, ezért a kényelmes cipő kötelező. Számtalan gyorsbüfét találunk a városban, de ha részesei akarunk lenni a dolce vita-nak, akkor semmi esetre se hagyjuk ki a helyi ízeket. A rómaiak valóban élvezik az életet, legszívesebben egész nap valamelyik kávéház vagy trattoria teraszán üldögélnének, szigorúan betartva a 2 órás sziesztát! 

A római vakációhoz a legalkalmasabb a szeptembertől májusig tartó időszak. A mediterrán nyár forró, a hőmérő higanyszála gyakran akár 40 fokig is felkúszhat, és ilyenkor egyetlen helyen lehet csak Rómát elviselni, Ostián, a városi tengerparton.

Mindemellett Róma zajos és hangos, kevés a rendőr, a kis utcák szemetesek és tele vannak macskákkal, az emberek ráérősek, és beton és aszfalt mindenfelé. No de kit érdekel mindez, mikor játszi könnyedséggel sétálhatunk végig majd 3 évezreden egyetlen nap leforgása alatt….

A legtöbb szervezett római túra 3-4 napos, ami pont arra elég, hogy szerelmesek legyünk az olasz fővárosba, és ízelítőt kapjunk az édes életből. Ne is akarjuk ennyi idő alatt többet, hiszen Róma sem egy nap alatt épült...