Egy kicsi, elbűvölően
szép és makulátlanul tiszta város, kényelemszerető és későn kelő lakókkal,
több, mint ezer vendéglővel. Ez Amszterdam. Egy makacs, szabadszellemű, kissé
anarchista, bohém város. Ez is Amszterdam. És minden, aminek köze van a
művészethez és a kultúrához, az is Amszterdam. Egy élő, szertelen, színes, mégis
hagyománytisztelő város, ezer arccal. Egy hely, ahol mindenki maga lehet, és
felfedezheti azt, amit leginkább szeret.
Amszterdam a Holland Királyság fő- de nem székvárosa, a királynő, a parlament,
és a kormány székhelye Hága. A város névadója az Amstel folyócska, amely itt
ömlik az IJssel-tó délnyugati öblébe, az IJbe. Amszterdam területének ötödét az
öböl, a kikötőmedencék, a csatornák, és folyók alkotják. Körútjai, sugárútjai
maguk a csatornák (grachtok). A város nagyjából 100 szigetre tagolódik,
melyeket a grachtok fölött átívelő hidak kapcsolnak össze. Méltán nevezik Észak
Velencéjének. Mivel első látásra annyira tömény az élmény, hogy szinte
képtelenség feldolgozni, a cél nélküli barangolás javallott. Ne is próbáljunk
meg eligazodni a millió csatorna között, úgysem fog menni, viszont a precíz
kiírásoknak köszönhetően szinte lehetetlen eltévedni.
Amszterdam városképét a csatornák mellett a girbe-gurba,
keskeny homlokzatú kereskedőházak határozzák meg. A legtöbb épület felső
szintjén egy gerenda áll ki, hogy a ráerősített csiga és kötél segítségével fel
lehessen húzni az emeleti lakásokba is a batyut. A lépcsők ugyanis meredekek, a
lépcsőházak szűkösek, az ablakok viszont annál nagyobbak.
A szabadság fővárosaként is aposztrofálják. Ez valahogy
benne van a levegőben... Ami máshol büntetendő, az itt árucikk. A lágy drog
legális. Coffeeshopot, ahol füvet és kész jointokat is árulnak, és amelyeket
helyben is elszívhatunk, bárhol találunk.
A'dam, ahogy a helyiek becézik a várost, teljesen egyértelmű.
Amszterdam nagy valószínűség szerint férfi, máskülönben nem rejtene ennyi kétes
életű, ledér nőt. Az ún. Tükrös utcát, a világ egyik legismertebb Piroslámpás
Negyedét - a városközponttól 5-10 percre találjuk. A lányok itt éjjel nappal
kirakatok mögül integetnek a járókelőknek. Ha puszta valójában akarjuk
szemügyre venni a helyet, dobjuk sutba az erkölcsi fenntartásainkat és nézzünk
vissza sötétedés után. Tátott szájjal és döbbent arccal azért akkor sem
tanácsos itt sétálni. Bár az örömlányok roppant kedvesek és feltűnőek, fotózni őket
szigorúan tilos, és a bűncselekmény elkövetőjét vadonatúj törvény bünteti. A
vöröslámpás negyed sajátos hangulatú sikátoraival kihagyhatatlan része
Amszterdamnak. És ha már a szabadságról ejtünk pár szót, meg kell említeni,
hogy 1969. márciusában John Lennon és Yoko Ono az egyik helyi hotelben töltött egy hetet ágyban, a nyilvánosság teljes
bevonásával. Ezzel az akcióval kívántak demonstrálni a világbéke mellett.
Néhány héttel később Amerikában is megismételték a "performance-t".
A város központjában található a Dam tér, a Királyi Palotával
és a Tussaud Panoptikummal.
Rengeteg színház, múzeum található itt, leghíresebb az
1885-ben épített Rijks museum, ahol többek között Rembrandt
Éjjeli őrjárata vagy Vincent van Gogh munkái láthatók. Külön termet
szentelnek az Éjjeli őrjáratnak, a kép mellett egy akkoriban készült kisebb
másolat is látható, amin néhány olyan alak is szerepel, akik a nagy műről
hiányoznak. Ugyanis ahová az Éjjeli őrjáratot anno, néhány száz éve szánták,
nem fért be. Ezért egyszerűen levágtak a széleiből.
A Királyi Palotától délre találjuk a Begijnhof teret a város legrégibb fa
lakóházával. Nem messze van a nyüzsgő waterloopleini bolhapiac. Pár
háztömbnyire pedig megéri meglátogatni az egyik gyémántüzemet, mert hát azt sem
láthatunk akármikor. A város egyik leghíresebb épülete az Anne Frank Huis.
1942. júliusa és 1944. augusztusa között itt bujkált a zsidódeportálás elől az
család, amelyet a legifjabb gyermek, Anne naplóján keresztül mindannyian
ismerünk. A ház hátborzongató, megrázó és nagyon is valós.
Amszterdamban több park is van, ezek közül a legkedveltebb a
Vondel park, mely filmmúzeummal, kávéházakkal, zenei rendezvényekkel és
rendezett ösvényekkel, csodaszép növényzettel fogadja az arra vetődőket.
És mi jut még eszünkbe Amszterdam kapcsán? A fapapucs, a
sajt, és a tulipán. Nem is igazi turista az az utazó, aki ezek nélkül hazatér.
Ha van igazi „sajtország", akkor Hollandia az. A
hollandokat „sajtfejűeknek" is nevezik, akik inkább eladják a sajtot,
mintsem megeszik. Az elnevezés a középkorból származik, mivel a harcba induló
farmerek sisakja emlékeztetett arra a formára, amelyben a sajtot készítették. Bár
manapság kissé sértőnek tűnik ez a jelző, való igaz, hogy a sajtkedvelők
mekkája ez az ország. Amszterdamban is millió kis sajtboltot találunk a
legfurcsább és legkétesebb szagú (akarom mondani illatú) sajtkülönlegességgel.
Ízleljünk bátran. Wel moge het bekomen! (Váljék
egészségére!)
No és a tulipán! Ha valami igazán hollandot akarsz
hazahozni, irány a virágpiac: fekete, kék, cikcakkos, csíkos, hegyes és a
szivárvány minden színe. A tulipán a 16. század második felében a gazdagság
szimbóluma volt. A hölgyek az estélyeken ékszerként viselték. A feljegyzések
szerint Amszterdamban egy teljes házat adtak három tulipánhagymáért cserébe. A
legdrágább tulipánfajta egyetlenegy hagymája 10 ezer guldenbe került. Ritkaságok
persze ma is vannak, de pár euróért olyan hagymákra tehetsz szert, mint sehol
máshol a világon.
Amszerdam és a hollandok szívélyesek. És amióta a fapados
járatok megjelentek, csupán másfél óra utazás után a szabadság színes
forgatagába csöppenhetünk. Egy hosszú hétvége a party őrületben, vagy egy
kulturális, esetleg gasztronómiai körút. Bármelyiket is választjuk, Amszterdam
nem okoz csalódást.
