Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.
Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.
S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.
S megkopva lassan
megyek egy hűs gödörig,
megyek a sírgödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,
csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyiték.
...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény.
szó, ami néma
és mégis költemény,
minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,
házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsonyfádon gyertya leszek.
Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív.
Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesujt körülötted
mindenkit, aki bánt...
Dsida Jenő: Dal az elmaradt vallomásról
2014. március 28., péntek
2014. március 25., kedd
Nem emel föl
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
József Attila: Nem emel föl
Fotó: Jim Worrall
2014. március 24., hétfő
Levél a "Halhatatlan Kedves"-hez
" Már az
ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman,
azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak
egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a
távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon
magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek
birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is
inkább, mert ismered irántadvaló hűségemet. A szívem sohasem lesz másé,
soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk!
És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a
legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi
egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk
mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul -
be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak
létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt -
szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad.
Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre
soha leghűbb szívét a Te szerető Lajosodnak.
örökké az enyém
örökké a miénk
L."
Ludwig van Beethoven
Fotó: Immortal
Beloved, amerikai-angol életrajzi film, port.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)