Melletted

Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne tetéznék;
katona vagyok katonák közt
s te vagy a vészfék:
megállítasz, fogsz, hogy megint
gyerek lehessek;
tudom, hogy ma is jó vagyok,
mikor szeretlek. 

Hogy még bírok embert szeretni,
magam se értem;
szidtam a szerelmet, mikor
róla beszéltem,
láttam bukásnak, butaságnak,
esküszegésnek,
üzletnek, bűnnek, állati
kényszerűségnek.

S habzsoltam kéjeit s ez a
förtelmes étel
megtöltött annyi csömörrel és
annyi szeméttel,
hogy sírtam: két szájjal eszi
testem az asszony -
(s mégis ellenség volt, aki jött,
hogy visszatartson.)

És most szeretlek, mintha volnék
megint húszéves;
tested és lelked porcikái:
mind kedves-édes;
kiábrándultságom megint
gyermeki hit lett,
mert azzal gyógyítasz, ami
megbetegített.

Amikor bennem legnagyobb
volt már az ínség,
akkor mutatta meg szíved, hogy
van még segítség:
akármennyi a kín s az undor
akármilyen nagy,
mind-mind elmúlik csendesen,
ha te velem vagy.

A küzdés piszkát nem bírom
s te vagy a béke,
háborúimból kivezetsz:
szeretlek érte;
utamon a halál felé
vészfék szerelmed;
melletted mindig jó vagyok,
azért szeretlek.

Szabó Lőrinc: Melletted 

(Fotó: www.weheartit.com)

Levél a sorsomhoz

Gyűlöllek, vágylak

S hévvel kivánlak.
Sorsom: hogy: teljesedj be végre,
S mert csupa bánat,
Ha durcásan nézek az Égre.

Az Eget, várón,
Vissza-csinálón,
Sorsom, hogy teljesedj, be várlak,
Kicsit megállón,
De jöjj, már jöjj, mert hiven várlak.

Ady Endre: Levél a sorsomhoz
(Fotó: www.billemory.com)

Ha nézlek

Ha nézlek, háttér nélkül látlak,
ha hallgatsz, senki mást nem hallok.
Szépséged elfed minden tárgyat,
szépséged elnyel minden hangot.

Kimégy vagy elfordulsz, ha hosszan
lesem az arcod. Megtanultam,
hogy egyetértesz Plótinosszal,
aki pirult, hogy teste is van.

Ne szégyelld. És ne féltékenykedj
külsődre. Lényedért szeretlek.
A többi díszlet. Járj kabátban,

fürdőköpenyben vagy mezítlen,
mit félsz? Úgyis kiabsztrahállak
szép testedből szonettjeimmel.


Faludy György: Ha nézlek 
(Málta, 1966)

Fotó: www.favim.com

Barcelona, a modernizmus fővárosa

 Vajon mi a közös Nagy László, Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina és Ronaldinho életében? A sportrajongóknak azonnal magától értetődő a válasz. Ha viszont azt mondom, Sagrada Familia, Güel park, Gaudi, La Rambla, akkor már sokak számára egyértelművé válik, hogy Spanyolország második legnagyobb városába, az örökké pezsgő, izgalmas katalán fővárosba, Barcelonába invitálom Önöket.

Madrid „örök riválisa”, érseki központ és egyetemváros. Az 1992. évi nyári olimpiai játékok helyszíne, a Földközi-tenger harmadik legnagyobb kikötővárosa. Barcelona népessége mintegy 1,6 millió, területe 100,4 km2.

(Foto: www.fineartamerica.com)

A helyiek szerint I. e. 218-ban Hamilcar Barcas karthágói hadvezér alapította a mai helység elődjét, mely először a Barcino néven tűnt fel a dokumentumokban. I. e. 201-ben Scipio római hadvezér foglalta el, majd Augustus császár idején római kolónia lett. Jámbor Lajos Karoling király 801-ben a katalán őrgrófság fővárosává tette. Grófjai 874-ben kaptak függetlenséget. Katalónia és Aragónia egyesülése idején Földközi - tenger vezető kereskedővárosává vált, Genova és Velence mellett. Az új világ felfedezése után az Amerika felé irányuló kereskedelemben is jelentős szerepet játszott. 1931-ben kapott Katalónia függetlenséget, ekkor megalakult az első Katalán Parlament. A diktatúra megszűnése után 1975-ben lett hivatalos nyelv a katalán, majd 1979-ben a spanyol képviselőház elfogadta Katalónia autonómiáját, székhelyévé pedig Barcelonát nevezték ki.

Sok utazó „hova szeretnék még feltétlenül eljutni” listáján szerepel Barcelona. Nem feltétlenül a város évszázados múltja, történelme vonzó a turisták számára. Persze a középkor hangulata is varázslatos, gondoljunk csak labirintusszerű, szűk utcákkal tagolt gótikus negyedre. Számos középkori épület mellett a római időkből származó emlékeket is találunk itt. A negyed központjában magasodik Barcelona csodálatos gótikus katedrálisa. Szinte minden sarkon valami különlegességbe botlunk: egy templom, egy palota, egy múzeum, egy meseszerű épület, egy csodás erkély vagy egy kis kapualjban megbúvó pihenő teremt hamisítatlan középkori atmoszférát.

(Fotó: www.andrewprokos.com)

 

Ami azonban egyedivé varázsolja ezt a várost, az nem a múltja, hanem a jelene. Barcelona tulajdonképpen a modernizmus fővárosa. Állandóan pezsgő, forrongó hangulata, sajátosan modern lüktetése van. Logikus, kissé már túl feszesen átlátható várostervezése, és a 20. századi avantgarde művészet legbátrabb kísérletei magával ragadóak. Számos látnivalóját Gaudi és Luis Doménech i Montaner kissé meghökkentő, merész, a konvenciókat teljesen figyelmen kívül hagyó alkotásai adják. Tulajdonképpen ezt a modern városiasságot tükrözi minden, ami itt van: az utcalámpák, az erkélyek, padok és parkok. A város forgalma legalább akkora, mint Budapesté, mégis a dugó ismeretlen jelenség. Köszönhető ez a fantasztikusan szervezett közlekedésnek, és annak a ténynek, hogy a belváros nagy részén teljesen szabályos rácsba rendezték a háztömböket. A hosszú, egyenes utcák egyirányúak. A többsávos utak is szinte egyirányúak, mert csak egy sáv van, ami szembe halad. Nekik nagyon bevált ez az 1+6 sávos megoldás. A földalatti közlekedés is remek: négyszer annyi vonal van, mint nálunk, és mint minden, a szerelvények is modernek. No de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen moderniában vagyunk! Ami viszont egyáltalán nem trendi, az az, hogy nagyon kevesen beszélnek idegen nyelvet, pedig náluk két anyanyelv is használatos, a spanyol és a katalán. Viszont irigylésre méltó a helyiek élet szeretete. Mivel a város szinte ráépült a tengerre, sokan a szieszta alatt, vagy a napi munka után kisétálnak a homokos tengerpartra ejtőzni egy keveset.

 (Fotó: www.picturesforwalls.com)

Nem mehetünk el Barcelonából, hogy ne néznénk meg Gaudi fő művét, a Sagrada Familiát, mely Spanyolország egyik leglátogatottabb fizetős turisztikai látványossága volt átlag 2,3 millió turista nézi meg évente. A homokvárhoz hasonlító bazilika több, mint 100 éve épül. A tervek szerint 2026-ra, Gaudi halálának 100. évfordulójára készül el véglegesen. Gaudi keze nyomát a város számos pontján megcsodálhatjuk. Vegyük például az 1900 és 1914 között épült Güell parkot, melyet a mester eredetileg lakóparknak szánt, de rajta kívül senki sem akart itt lakni… Mintha egy fantáziavilágban barangolnánk. Az épületek, a sétányok és lépcsők leírhatatlanul színesek, ívesek. Látni kell, hogy átérezzük varázsát. Csakúgy meseszerű a mester többi alkotása is: a szecessziós Casa Batlló, mely teljesen mellőzi az egyenes vonalakat, leginkább egy pávára emlékezetet kecsességével, árnyalataival. No és a Casa Milá, mely merészen dacol a hagyományos építészettel. Mindkettő az elegáns Passeig de Gracia sugárúton találhatóm mely a város Champs-Elysées-je, a legjobb és legdivatosabb – és persze legdrágább - boltok, üzletek, éttermek, és kávéházak mekkája.

S ha már a színeknél tarunk, kihagyhatatlan barcelonai élmény a Placa de Espanya mágikus szökőkútja. Nem egyszerű szökőkút ez, inkább zenére táncoló, szökellő fontanák összessége, melyek a zene ütemére változtatják színeiket, és formáikat. A szökőkút sok mással együtt, az 1929-es barcelonai világkiállításra, Carles Buigas tervei alapján épült, majd az 1992-es barcelonai olimpiai játékokra jelentős mértékben felújították.

(Fotó: www.blackandwhiteandlovedallover.com)

 

A Barcelona északnyugati részén fekszik az, 512 méter magas Tibidabo-hegy, melyről fantasztikus kilátás nyílik a városra. A katalán legenda szerint az ördög itt kísértette meg Krisztust, ezt mondta neki: "neked adom", latinul "tibi dabo". Innen ered a név. A kilátáson kívül az idelátogatókat Barcelona legrégebbi vidámparkja is szórakoztatja, valamint itt találjuk a Torre de Collserolát, azaz a futurisztikus kinézetű tv tornyot. A tengerszínt felett 445 méterrel álló torony 288,4 méter magas és az 1992-es olimpiai játékokra építették. A 135 méter magasságban lévő 10. emelete Barcelona legmagasabban lévő kilátópontja.

Az egész napi izgalmak után jól esik egy séta a város szívében 30 hektáron elterülő Parc de la Ciutadella árnyas fái alatt.

A park leghíresebb része a Cascada, egy monumentális vízesés, és szökőkút, amelyet a római Trevi-kút mintájára építettek, Josep Fontseré tervei alapján.

Bár napközben is fergeteges - és mint ilyen, kihagyhatatlan - mégiscsak este él igazán Barcelona fő sétálóutcája, a két oldalán platánokkal szegélyezett széles és hosszú La Rambla. Kávézói, bárjai, éttermei mindig tele van helyiekkel, turistákkal, s a sétálókat komédiások, zsonglőrök, mutatványosok szórakoztatják. Érdekes és színes olvasztótégelye ez a világnak.

Izgalmas látnivalók, számtalan program teszi Barcelonát a világ egyik legkalandosabb, legsokoldalúbb városává.

A szerelem nem óvatoskodik

„Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem.
Nős voltam ugyanis.
A pillantás előtt is már ismertem. De csak a hangjáról, s az is megejtett. Mert úgy történt, hogy sötétben találkoztunk.
Feleségem unokanővérével látogatóba jöttek hozzánk, hozzám, Rorschach-tesztet csinálni. De késtek, s nekem dolgom lévén, elindultam hazulról. Kint laktunk a Farkasréten, a hegyekben. A villamosmegálló előtt jöttek velem szemben. A decemberi alkonyatban épp csak alakjukat láttam.
Fordultam hát velük vissza. Így történt, hogy otthon, a szobámban a villanyt fölgyújtva láthattam először Flóra arcát és tekintetét. És kaptam szívembe azt a végzetes ütést.”  
Illyés Gyula

Fotó:  Dr. Kozmutza Flóra, Illyés Gyula felesége

A lélekhídon...

Látlak... A túloldalon. Ahogy ott állsz a folyó partján, és nézel. Rám. És érzel. Engem. Én pedig téged. Aztán egy cölöpöt verek a mederbe. És te is. Aztán még egyet és még egyet. Aztán pallókat teszünk a cölöpökre. Egyre többet és többet. És egy napon a cölöpök, a pallók összeérnek. Elindulsz felém. Elindulok feléd. És középen találkozunk. A Lélekhídon.

 Csitáry-Hock Tamás

Kép: memorycitations.blogspot.com

Ahogy itt jár-kél

Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka;
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya;
oly szeliden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.

Egy sugár még, egy árnyat el -
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a drága fej körül, amely
égi eszmékről álmodik.

S mi ajkán s homlokán lebeg,
az a pír, az az eleven,
s az a derű a szeretet
munkáját zengi édesen:
földi jóságot, és szivet,
melyben tiszta a szerelem.

George Gordon Byron

(Fordította: Szabó Lőrinc)

(Fotó: Dancing balerina - antigoni487.buzznet.com)

Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Márai Sándor: Ajándék

(Foto: etsy.com zoewithlove)

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához

Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csík.
Egyedül vagyok.
Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.
Szemes a régi. Az emberek idegenek.

Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.
Nincs nyaralás Bagó miatt. Ebben a kis fekete testben egy ősi lélek lakhat, annyira követi az ember ritmusait, kedvét, mozdulatait. Nem vitorlázom nyugodtan, ha nem tudom, mi van vele. És tudom is: vár rám. Gondolataiban biztos megakad, merre lehetsz, de Te az utóbbi időben keveset látogattad őt. Engem szokott meg hétköznapnak, Te voltál az ünnep.

Nyaralás nincs. Alvás is csak altatóval. Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újra szüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.

Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol. Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.
Ha van még idő.

Zoltán

Latinovits Zoltán  levele Ruttkai Évához

Évának, Amerikába 1975 július
 

Nagyapám tanítása

" – Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
     Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

     – Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
     – Értem – hebegtem megrendülve.
     – Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
     Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
     – A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” 


Wass Albert: Nagyapám tanítása

(Fotó: www.flickr.com/photos/chemophilic/2384114427/ )