2014. május 16., péntek

Átszellemítés


A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A férfi helye a trón,a nőé az oltár.
A trón magasba emel,az oltár megszentel.
A Férfi az ész,a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény,a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz,a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik,a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít,a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes,a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemessé teszi a lelket,az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfi a hatalom,a Nőé az érzelem.
A hatalom forrása az Erő,az érzelemé az Igazság.
A Férfi vágya a legvégső győzelem,a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad,az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv,a Nő szentírás.
A törvény irányt szab,a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik,a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme,a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán,a Nő pedig tó.

Az óceánt gyöngyei teszik ékessé,a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas.A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi,mint uralni a teret,énekelni annyi,mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom,a Nő szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk,a szentély előtt térdet hajtunk.
A Férfi helye ott van,hol véget ér a Föld,a Nőé pedig ott,ahol kezdődik az Ég.


 Victor Hugo: Átszellemítés

Fotó: Rita Hayworth és Glenn Ford a  "Gilda"  című 1946-os filmben. (Rendező: Chares Vidor) 1946)

2014. május 14., szerda

De én örökre a tiéd maradok



"(...) Tehát elmégysz, s én többé nem látlak. Hiába jönnél vissza, engem már nem találsz ennél a háznál, ahol csak azért voltam szolgálóleány, mert téged szerettelek. Mostam, súroltam, fát vágtam, és rongyos kis szoknyámban szaladtam: mert estve a te lábadnál fekhettem le. Gondolj csak anyádra... Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok. (…)

Pedig keresni fogsz, és az Útonjárók csillaga lesz a te csillagod. Keresni fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában, az őszi reggelek ecetfavirág pirosságában, midőn egész éjszaka az Útonjárók csillaga ragyogott a fejed fölött, és reggelre egy ismerős tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak. Keresni fogsz, mint öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg, sem a téli reggelekben, amidőn a fák gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni kívánná az ember, sem az őszi délután messze hangzó, tülök módjára búgó csendességében. Járni, kelni, bolyongani fogsz... Keresel engem... (...) "


Krúdy Gyula: N. N. Egy szerelem-gyermek regénye
A téli hajnal csodái 

Fotó: The enchanted Cottage 
www.black-and-white-movies.com

2014. május 13., kedd

Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.


Dsida Jenő: Tavalyi szerelem
Fotó: semsen.wordpress.com