A bíbor rózsa varázslata, Kairó

Égbe szökő modern felhőkarcolók, széles utak, rengeteg ember, óriási forgalom, állandó autóduda-koncert, és a csodálatosan kék Nílus: ez Kairó, a zajos, a lármás, az elbűvölő. Egyiptom valóra váltja Nagy Sándorról és Kleopátráról, a fáraókról, a hőségben izzó sivatagról, a komótosan baktató tevekaravánokról, a Nílus ajándékáról, kelet nyüzsgő bazárjairól és a bíbor rózsáról szőtt álmainkat. A múlt keveredik a jelennel, a valóság az álommal, a tülekedő arab árusok hangoskodása az Ezeregy éjszaka meséinek egzotikumával fűszerezve adja azt a színes kavalkádot, amit Egyiptomnak hívunk.

A mintegy 15 millió lakosú Kairó Egyiptom politikai, gazdasági, és kulturális központja, Afrika és a Közel-Kelet legnagyobb városa. Kairó a Nílus folyó partján és szigetein fekszik, Egyiptom északi részén, délre attól a ponttól, ahol a folyó kilép a sivatagi völgyéből és három részre ágazik a Nílus-deltát kialakítva. Itt ülésezik az egyiptomi kormány, itt található minden állami és vallási központi hivatal és számos diplomáciai képviselet. Ezen kívül egyetemek, főiskolák, színházak, múzeumok és emlékművek sokaságai adják a város sokszínűségét.

Míg Kairó nyugati részén főleg kormányzati épületek vannak, addig a keleti részen több száz műemlék jellegű mecset helyezkedik el. Az óvárosban található iszlámista építőművészeti remekművek 1979 óta az UNESCO világörökség része. Az arab építészet csodái közül a legszebb, leghíresebb a X. században épült Al Azhar, mely eleinte vallási iskolaként, később egyetemként működöt. Hajdan Germánusz Gyula is az Al Azhar tanulója volt. Így írt erről: "Az Azhar mecsetiskola az islám tudományának fellegvára. A mohamedán világ minden országából úgy tódulnak ide a diákok, mint réges-régen, az újkor kezdetén a tudásra szomjazó európaiak az olasz és francia egyetemekre…"

Kairóban lehetetlen kivonni magunkat az utcai élet forgataga alól, melyben az ősi hagyományok utánozhatatlan összhangban élnek együtt a modern szokások nagyvárosi elegyével. Annyi izgalmas élmény vár a városba csöppent utazóra, hogy ha a hely minden titkát szeretné felfedezni, gyanítom, oda kellene költöznie egy hosszabb időre. Csábítóak, az ízek, illatok, a színek, de még a hangok is. Nem is beszélve a kulturális sokkról, amit a város kivált a turistákból. Kedvcsinálónak ajánlanék néhány élményt, amit vétek kihagyni, ha Egyiptomban nyaralnak.

Mindenekelőtt itt van Tutankhamon. Nos, anélkül ne menjek haza, hogy őt ne látogatnák meg... 1922-ben napvilágra került Tutankhamon sírlelet az Egyiptomi Régészeti Múzeum legfőbb látványossága. Bár a múzeumban a tisztaság hagy némi kivetni valót, a világítás és a feliratozás elég gyatra, és néha átláthatatlan a káosz, a világon egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik. Összesen 136 ezer tárgy látható a tárlókban. A pincében hozzávetőleg további 40 ezer tárgyat raktároznak, s közülük néhány mára annyira belesüppedt az épület alatti puha talajba, hogy felszínre hozataluk újabb ásatásokat igényelne.

Kairó okkal leglátogatottabb nevezetessége a közeli Gíza. Szintén a "köztelező megnézni" listán szerepel. Itt találhatóak - a világ hét csodájának egyike - a gigászi méretű és rejtélyes piramisok: a Kheopsz, Khephrén és Menkauré piramis. A teljes piramiskomplexum a három nagy piramison kívül magába foglalja a hozzájuk tartozó halotti templomokat, kisebb piramisokat, a Nagy Szfinxet, Hafré és Menkauré völgytemplomait, Hentkauesz királyné sírját, a nemesek masztabáit és más, a halottkultusszal kapcsolatos építményeket.

Ha már a halottaknál tartunk, Kairó egyik legmegdöbbentőbb része, - legalábbis számomra -  a Halottak városa. A Citadella és a Muqattam nyomornegyedei között húzódó két hatalmas temető nemcsak a 300 ezer megboldogult nyughelye, de a helyiek kedvelt találkozási pontja is. Az egyiptomiak számára a halottak közelsége természetes: a sírok mellé épületet emelnek, ahová kijárnak piknikezni. Kicsit bizarr ugyan, de talán ettől érdekes. A Holtak Városa egy decens városrész, üzletekkel, iskolákkal, vezetékes vízzel és csatornával. Bár a környék nem veszélyes, azért nem árt, ha ruházatunk nem kihívó, és jobb, ha a hölgyek elfedik a vállukat, fejüket egy kendővel.

Nem is lennék jó idegenvezető, ha nem vezetnélek el Téged, Kedves Olvasó a kairói bazárba. Kairó nyüzsgő, színes bazárjai méltán népszerűek. Leghíresebb a Khan el-Khalili és Talat Harb bazár. Van itt minden: színek, illatok, csillogás, kiabálás, tülekedés, alkudozás, sürgés-forgás. Beleveszni a tömjén, a rózsaszirom, a fűszerek és gyógyfüvek kupacaiba. Végeláthatatlan halmokban szőnyegek, textilek, kendők, ruhák, parfümök, csecsebecsék, réz- és bronztárgyak és miegymás. A vásárlás Kairóban, amellett, hogy maradandó élmény, igen időigényes is: meghatározott szabályok szerint történik. Alkudozzunk nyugodtan, sőt, kötelező! Ne sértődjünk meg, ha a kereskedő gúnyosan felcsattan, megsértődik, mindez csak színjáték. Taktika. Játszunk mi is bátran. Viszont: ha valahol felvettük a kesztyűt, ott már mese nincs, vásárolni kell. A portékát nem megvenni egyike a legnagyobb sértéseknek. Ha pedig már beleszédültünk a kavalkádba jól fog esni egy csésze tea egy ahwas-ban. Az ahwas több mint teaház, inkább a mindennapok élettere. A férfiak napjaik jelentős részét itt töltik, beszélgetnek, vízipipáznak. A nálunk megszokott teákat is lehet itt kapni, de érdemesebb valamelyik helyi specialitást kipróbálni. Különösen finom a sötétvörös, hibiszkuszvirágból főzött karkaday, vagy a sahleb, melyet fahéjjal és szerecsendióval ízesítve fogyasztanak.

Aki igazi kalandra vágyik, az feltétlenül nevezzen be egy sivatagi tevegelésre. Ezek a túrák ízelítőt adnak a sivatagi nomádok életéből: a megfáradt vándorokat a dűnék között felhúzott sátortábor és szárított trágyából rakott tűzön készített ízletes helyi specialitások várják. Az utazók mindig aggódnak az egészségügyi veszélyek miatt. Ezek jó része alaptalan, de néhány szabályt tényleg nem árt betartani. Legfontosabb, hogy csapvizet ne igyunk soha, még fogat is ásványvízzel mossunk. A gyógyszertárakban egyébként minden ismert gyógyszer kapható, a baleseti ellátás pedig ingyenes.

Egyiptomban az élet egy percre sem unalmas. Inkább varázslatos. A múlt keveredik a jelennel, a valóság az álommal. Woody Allen klasszikus mozijában is Kairó bíbor rózsája segítségével merül el a hősnő a csillogó álomvilágban. Mert Kairó nem más, mint a valóság, a valóság látszata és a látszat valósága. Maga a misztikum.

 Fotók, wahidnd.com, flickr.com, drdodo.deviantart.com

Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Foto: fweheartit.com

Két szem nézésének találkozása...

"Két szem nézésének találkozása, két léleknek az érintkezése.
Fárenheit hőmérőjén nincs annyi fok, amennyivel az ilyen érintkezéseket megmérni lehetne. Mi rengeteg a különbség, mikor két összenéző szemben a gyűlölet kén-lángja pokolzik, s amikor két lélek némán megcsókolja egymást."

(Gárdonyi Géza: Földre néző szem, Égre néző lélek- részlet) 

Kép: A némafilmes (The Artist)

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása. 

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket? 

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

 Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Sokat gondolok rád

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban."

 Csitáry-Hock Tamás

Foto: jalainer.blogspot.com

Az örökifjú Moszkva

„Mikor Andrej, az orosz üzletember szeretne megismerkedni egy elbűvölő hölggyel, azt teszi, amit minden újgazdag orosz tesz: a pénztárcájához nyúl. 1000 dollárt ad a pincérnek, aki bemutatja a hölgyet, 500 dollárért bort rendel, majd elkezd beszélgetni. Ha a dolgok rendben mennek, Andrej 101 vörös rózsát küld új barátnőnek. Néhány héttel később vesz egy felsőkategóriás Mercedest, majd néhány hónappal később egy lakást Moszkvában, cirka 500 000 dollárért. Andrej ezt a rutinműveletet valószínűleg évente többször végigcsinálja, és nagy valószínűséggel mindezekkel egy időben otthon várja a családja, szerető felesége és gyermekei.  Íme a moszkvai randi stílus.

Köszöntjük Moszkvában, ahol a pénz úgy folyik, mint csapból a víz!”

(Foto: www.behance.net)
Ez a rövid szösszenet az Independentben jelent meg, és az újságíró, csupán érzékeltetni próbálta, hogy is mennek a dolgok mostanság a világ egyik legdrágább metropoliszában. Nem tévedés, 2006-ban az orosz főváros érdemelte ki ezt a címet, letaszítva trónjáról Tokiót. Az lemúlt években a helyzet nem sokat változott, Moszkva mindig szerepelt a top 10-ben, gyakorta dobogós helyen.  (A Mercer Human Resource Consulting felmérése a drágaságot mintegy 200 termékből álló kosár alapján határozza meg, amelyben helyet kapott a lakásvásárlás, ingatlanbérek, a szállítás, élelem, költségek, mint ruházkodás, közlekedés, utazás, szórakozás, luxusszínvonalú albérlet és házfenntartás.9

Az újgazdagok egyik szülőhazájának tartott Moszkva részben magas ingatlanárainak köszönhetően tartozhat folyamatosan az élbolyhoz. Az orosz fővárosban az ingatlanárak mintegy 50 %-al nőttek egy év alatt, 2006-ban. Moszkva a befektetők mekkája lett. Nem múlik el úgy hét, hogy komoly gazdasági lapok ne foglalkoznának az orosz üzleti lehetőségekkel, Moszkva robbanásszerű fejlődésével.

 

(Fotó: www.photoisland.net)

Nagy falu - így minősítették a nyugati városiasságukra oly büszke szentpéterváriak. A források falunak utoljára 1147-ben említették, a kicsi jelentéktelen várost, ahol a finnugor népcsoportok közé tartozó meriák éltek. A falusias jelleghez már semmi köze, több mint 1000 négyzetkilométeren 12,5 millió lakosa van. Ha meg is őrzött egy-egy szeglete valami orosz vidékiességet, a volt szovjet birodalom központja hatalmas világváros volt, az egy évtizede lezajlott változások előtt is. Ennek számos ékes példájával találkozunk Moszkva szerte.  

A sztálini megalománia felépítette az első felhőkarcolókat, a környezetükbe nem illő, agyondíszített, sokfajta stílust összekeverő monstrumokat, amelyeket „a hét nővérnek” csúfoltak. A legmonumentálisabb köztük a híres Lomonoszov egyetem.
A váltás óta már mindenfelé „valódi” felhőkarcolók törnek az égbe. A leglátványosabb a váltás a Tverszkája úton. A 40 méter széles sugárút ma csupa fény és luxus, a világcégek, az elegáns üzletek egymással versengve kínálják termékeiket. Nyugati stílusú éttermek, gyorsétkezdék, luxusszállodák, kávézók, éjjeli mulatók csalogatják a vendégsereget. 

Moszkvában érdemes csak úgy, program nélkül is az utcán csavarogni. A megújulás szemmel látható. A nők fantasztikusan öltözködnek. Nyoma sincs már a hidrogénszőke-vörösrúzzsal- nagymasnival stílusnak. Elegánsak, csinosak, a fiatalok szupertrendik. Megmaradtak azonban a régi szokások is: a tél még mindig legendásan hideg, a vodkát is nagyon bírják az oroszok, és pirogot (töltött lepényt) is minden sarkon lehet kapni, a nyár pedig elképzelhetetlen az erjesztett kenyérből készült savanykás ital, a kvász nélkül.

Aki anno még végigülte az orosz órákat, annak a legendás GUM, a nagy orosz áruház neve fogalom. Nos, jó hír, hogy a Vörös térre néző GUM áll még, homlokzata is megmaradt, viszont belül semmi sem emlékeztet a szocialista időkre. A legdivatosabb shopokat, megaboltokat találjuk itt.

Moszkvát úgy lehet legszemléletesebben leírni, ha elképzelünk több kört a Kreml, a Vörös tér körül. A leghíresebb és legjelentősebb látványosságok mind az első körön belül találhatók. Gyalog is könnyen bejárható. A körön kívüli nevezetességeket egyszerűbb metróval megközelíteni. A moszkvai metró a világ egyik leghíresebbje, 1935-ben nyitották meg, az állomásokat csillárokkal, gravírozott üvegekkel, rózsaablakokkal, mozaikokkal díszítették. Az metróhálózat több mint 200 kilométer hosszú, naponta 8 millió embert szállít, csúcsidőben 50 másodpercenként fut be egy szerelvény. Ha igazi moszkvai élményt akar, béreljen egy autót néhány órára és körözzön a város sugárútjain. A taxikkal viszont óvatosan, sok a csaló! Ha el akarunk érni valamit Moszkvában annak ára van. A neve pedig borravaló. Kötelező. 10-15% az elfogadott.

No de kanyarodjunk vissza a jelképekhez. Mert Moszkvában van bőven, és nem is akármilyenek. Lélegzet elállítóak, monumentálisak. Moszkva óriási. Itt minden nagyobb, mint másutt: a házak, a székesegyházak, az utcák.
Moszkva ékessége a 75 ezer négyzetméteres Vörös tér. Így nevezték már a régi cári időkben is, mivel a krasznaja szépet is jelentett. Szép is a tér az azt lezáró Vaszilij Blazsennij (Boldog Vazul) székesegyházzal. A csodásan díszített hagymakupolás katedrális egy építészeti csoda: egy fedél alatt kilenc különböző nagyságú templomot egyesít.

(Foto: Mariusz Kluzniak)
Aki Moszkvába látogat, nem mulaszthatja el, hogy eljusson a Kremlbe. A Kreml szó eredetileg a fellegvárat, citadellát jelölte. A szomszédos Vörös térrel együtt 1990-ben az első oroszországi kulturális helyszínek között vették fel az UNESCO Világörökség listájára.

Persze ahhoz, hogy a 28 hektárnyi terület minden nevezetességét szemügyre vehessük, hetek kellenek. Így aztán szelektálni kell, és azt felkeresni, ami leginkább érdekel: a tornyok és fényűző paloták rengetege, a színes hagymakupolás templomok sokasága, a Nagy Kreml palota, a Kongresszusi Palota, vagy az Állami Fegyvertár. Nem tudom megállni, hogy ne ajánljak egy templomot mégis. Ne rémüljenek meg ez kicsi: a kilenc hagymakupolás Mária mennybemenetele katedrális, amely XV. és XVI. századi cárok házikápolnája volt. Padozata jáspislemezekből van kirakva, falait freskók, ikonok borítják. Ha már az ajánlásnál tarunk megér egy látogatást a 6 méteres, 210 tonna súlyú cári harang és a 40 tonnás cári ágyú is, melyet 1586-ban öntöttek. Állítólag tüzelésre is alkalmas volt, bár ezt semmilyen forrás nem tudja igazolni, mert soha egyetlen löveg sem hagyta el torkolatát.

Moszkva a kulturális központ címet is kiérdemli, a maga 50 színházával, a Puskin Szépművészeti Múzeummal, mely a szentpétervári Ermitázs után Oroszország második legnagyobb szépművészeti múzeum. És ne felejtkezzünk meg Oroszország nemzeti művészetét felvonultató múzeumról, a Tretyakov Képtárról sem.

Ebben a korszerűsödő Moszkvában az újat a régivel elegyítik. Már tipikus moszkvaival sem találkozunk, a várost a váltás óta ellepték az ázsiaiak és az európaiak. A szállodánk kedves recepciósa hívta fel a figyelmünket Hrisztusz Szpaszityel-re. Itt „érzést” kaphatunk - mondta.

Bármely időpontban is veszik útjukat arra felé, ikonok előtt imádkozó, a hüvelyk, mutató és középső ujjukat összetevő, folyamatosan keresztet vető, gyertyát gyújtó, ortodox dallamot éneklő hívők sokasága között találjuk magunkat. Mert ez is Moszkva!

Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)