Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához

Merre csavaroghatsz drágám, és vajon gondolsz-e ránk, akik nagyon egyedül vagyunk, Bagóval egymásra utaltak, tehetetlen. Álmunk a géped maga után húzta, délutáni kék égen fehér csík.
Egyedül vagyok.
Akárhogy is történt és történik: Hozzád tartozom. Azt hiszem, ez el van végezve. Elvégeztetett.
Szemes a régi. Az emberek idegenek.

Nincs nyaralás. Az emlékek miatt, amik most befednek és ellepnek, a múlás miatt, amit percnyi pontossággal mérek fel és nyugtázok. Múlunk és nem mulatunk. Az idő múlatja kedvét rajtunk.
Nincs nyaralás Bagó miatt. Ebben a kis fekete testben egy ősi lélek lakhat, annyira követi az ember ritmusait, kedvét, mozdulatait. Nem vitorlázom nyugodtan, ha nem tudom, mi van vele. És tudom is: vár rám. Gondolataiban biztos megakad, merre lehetsz, de Te az utóbbi időben keveset látogattad őt. Engem szokott meg hétköznapnak, Te voltál az ünnep.

Nyaralás nincs. Alvás is csak altatóval. Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.

Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újra szüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.

Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi színeket. A régi szíveink.

Régi szíveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szíve.

Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A víz csillogása szíved csillogása. A szél hártyája a vízen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a víz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vízben, víz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kísért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban.

Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!

Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol. Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva,szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is igy akarod.
Ha van még idő.

Zoltán

Latinovits Zoltán  levele Ruttkai Évához

Évának, Amerikába 1975 július
 

Nagyapám tanítása

" – Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
     Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

     – Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
     – Értem – hebegtem megrendülve.
     – Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
     Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
     – A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” 


Wass Albert: Nagyapám tanítása

(Fotó: www.flickr.com/photos/chemophilic/2384114427/ )

II. Hassan mecset, a nyugati arab kultúra büszkesége

Casablancát a világhírű film, Humphrey Bogart és Ingrid Bergmann tette híressé. Aki mostanság azért kel útra, hogy a film hangulatát élőben is átérezhesse, csalódni fog. A város teljesen új arcát mutatja.  Casablanca ma Afrika egyik legnagyobb városa, a királyság modern gazdasági fővárosa és Marokkó legfontosabb kikötője. Lakossága meghaladja a 4 milliót. Magas épületek, villák, hotelek, bevásárló központok, elegáns éttermek, butikok, csodaszép parkok és kertek jelzik: itt már nyoma sincs a fülledt arab kultúrának, ez már egy teljesen új világ, az ipar és a kereskedelem 21. századi fellegvára. Itt található a nyugati arab világ legnagyobb csodája a II. Hassan mecset, mely az ország korábbi királyának 60. születésnapjára készült.

A tizenhárom évig tartó és mintegy 700 millió dollárt felemésztő vállalkozás eredményeképpen épült fel 1993. augusztusára Casablanca új jelképe, melyet a világ harmadik legnagyobb mecseteként tartanak számon. (Az építkezés költségeit egyébiránt nagyrészt közadakozásból finanszírozták.) A padlófűtéssel, elektromos ajtókkal, nyitható tetővel, rendelkező mecset büszkélkedik a világ legmagasabb, 210 méteres minaretjével is. Mindemellett tökéletesen földrengés biztos is. A minaret tetejéről éjszakánkét pedig egy lézernyaláb egyenesen Mekka felé mutat. És még egy elképesztő adat: belső terében kényelmesen elférne a párizsi Notre-Dame… Így ugye már egyáltalán nem megdöbbentő, hogy 25 ezer hívő befogadására képes; a mecseten kívül pedig még további 80 ezer embernek jut hely.

Az újkori építményt, mely tulajdonképpen névadójáról, II. Hassan király uralkodásáról ad hű képet, medinában, az óvárosban találjuk. A monumentális csoda ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet ötvözni a modern technikai vívmányokat az évezredes építészeti hagyományokkal és kulturális sajátságokkal úgy, hogy a kettő tökéletes harmóniában asszimilálódjon, és egymást erősítve szolgálja az épület rendeltetését. Így a hagyományos formák is sokkal élettelibbekké, hatásosabbakká és frissebbekké válnak, mégpedig úgy, hogy a mecset minden ízében marokkói maradt.

Az építkezés 1980-tól 1993-ig a neves francia térkomponista építész, Michel Pinseau tervei alapján zajlott. Azt az ötletet, hogy a mecset mesterségesen feltöltött alapra épüljön, a Korán egy sora adta: „Isten trónja a vízre építtetett.” Az alap kétharmada betonpilléreken nyugszik. Az 1100 tonna súlyú, 5 perc alatt kinyitható tető alumíniumötvözetből készült. Az építéshez összesen 300 000 tonna korrózióálló betont és 400 000 tonna acélt használtak fel. A huszonkettő, jókora méretű kapuja bronzból és titánból készült, hogy tökéletesen dacoljon a széllel. A felhasznált építőanyagok – gránit, gipsz, márvány, fa – mind Marokkó környékéről valók, ez alól csak a carrarai fehér márványoszlopok és a muranói kristálycsillárok képeznek kivételével. Az utolsó öt esztendőben csaknem 6000 marokkói művész dolgozott azon, hogy a nyers építőanyagokat hihetetlenül aprólékos munkával feldíszítse mozaikkal, faragott gipsz bordűrrel, metszett és festett cédrusfa mennyezettel. Az egész hihetetlenül masszív, tömör és mégis légies, kecsesen ívelt. A zománcozott csempék, a csodás aranymozaikok, a fényesített márványlapok tökéletesen feledtetik, hogy a templom valójában csak néhány éve épült. A szájtátva ámuló szemlélőt pillanatok alatt pár száz évvel korábbra repíti vissza, no persze a giga méretek és a mérhetetlen pompa egyetlen pillanatra sem engedi feledtetni, hogy csak az ember halandó…

Maga az építmény 200 méter magas és 9 hektárnyi területen fekszik. A mecseten belül elkülönítve könyvtárat, Korán-iskolát, törökfürdőt, múzeumot is találhatunk, valamint a legmodernebb igényekeit is kielégítő konferenciatermek is helyet kaptak. A mecsetet péntek kivételével a hét többi napján bárki megnézheti, a külön e célra kialakított látogatói idősávban.

A II. Hassan mecset megítélése megosztja a helyieket: többen vegyes érzelmekkel viseltetnek iránta. Azt azonban még a kritizálói is elismerik, hogy az építmény páratlan a maga nemében. Annak ellenére, hogy a legtöbb casablancai büszke arra, hogy egy ilyen gyönyörű és egyedi  építmény díszíti városukat, azért többször szóvá teszik, hogy a kivitelezésre fordított összeget az uralkodó másra is felhasználhatta volna, mintsem saját nagyságát hirdetni. Egy biztos: Marokkóban ez az egyetlen olyan mecset, amelyet a nem muszlim vallásúak is látogathatnak. Ha pedig Casablancában járnak, semmi esetre se hagyják ki az iszlám világ vízre épített újkori csodáját.

Az igazat mondd

"...az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”...
József Attila -Thomas Mann üdvözlése