Van egy különleges borom, amit tudom, hogy soha nem fogok
meginni. Történjen bármi, a palackban marad. Lehet, hogy idővel megromlik,
zavaros lesz, de a lényegen nem változtat. Már vagy 7 éve őrzöm, így még muzeálisnak sem
mondható, de az eszmei értéke annál nagyobb, mint afféle saját produktumnak. Na
jó, nyilván enyhe túlzás íze van a kijelentésnek, de évek múltával minden
átértékelődik, így az igazság is más színezetet kap…
Jópár éve annak, pesti barátnőm szüretelni hívott nagyapja
szőlőjébe a közel a Velencei-hegység lankáihoz. „Gyere le, jó móka lesz,
legalább fecsegünk egy keveset”– hangzott az invitálás. Bár vidéki gyerek
vagyok, túl számos falusi nyaraláson, rokonlátogatáson, a szüret valahogy
kimaradt az életemből.
Hogy miért kellett hajnali hat órára érkezni, azt egészen
addig nem értettem, míg ki nem értem a szőlőbe. Szőlő volt mindenfelé, amerre a
szem ellátott: szőlő és szőlő és szőlő végeláthatatlanul. A szőlőtőkék mellett pedig
minden szőlősgazda réme, egy rakás dilettáns városlakó fiatal és egy hétpróbás
Nagypapa. Már az első akadályt is nehezen vettem: éhgyomorra törköly. De az a
jófajta házi rettenet. Vizespohárból, mert az úgy járja. Mire a szüret került
terítékre, gyakorlatilag már mindenből hármat láttam. Vigasztalt a tudat, hogy
a többiek is. Nagypapa kicsit aggódott, hogy mit kezd egy fél tucat részeg városival,
de megnyugtattuk, hogy a munka mindenekelőtt. No és persze a pálinka! Nem tudom
mennyi csúszott le a nap során, de biztos sok, mert szerencsére jó hideg is
volt, és azt a rengeteg hajlongást fájdalomcsillapító nélkül nem is bírtuk volna.
Ebédre csülkös gulyást kaptunk, friss kenyérrel, és fojtásnak egy kis házi
túrós rétest, hogy bírjuk a munkát. És mi bírtuk. Nagypapa irányított, mi lányok
vágtuk a szőlőt, a fiúk puttonyoztak. Közben nótáztunk és ittunk. Sokat. Mert a
szürethez hozzátartozik. Másnap nem éreztem a derekam a sok hajlongástól
szanaszét vagdaltam az összes ujjam, zsongott a fejem. Valódi élmény volt.
Nagypapának is. Éppen ezért, mikor kész lett a bor, mindannyiunknak küldött egy
palackkal. Szépen felcímkézve, megírva, dátumozva. Értékesebb, mint az indiánok
aranya! Kincs! Saját termék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése