2013. október 29., kedd

A dolce vita „firenzeiül”: a boldogság maga



Toszkána az olasz reneszánsz szülőföldje, az olajfák, citrusok, a csodás naplementék, a chianti bor és az olívaolaj hazája. Itália lelke. Sokak szerint Olaszország legszebb vidéke. Fővárosa, Firenze, csupa ámulat: múlt és reneszánsz, hallhatatlanság és művészet. A szűk utcákat átlengi egy sejtelmes félhomály; csak felülről és csak délben tűz be a nap. A puritánság nem firenzei kategória. Firenze maga a szépség. Firenze szíve a quattrocento, a cinquecento és a cucina. Az olaszok élvezik az életet… A "dolce vita" itt bohémabb, kaotikusabb és kicsit talán hedonistább, mint akár Rómában. Ez az informális szabályok világa. A toszkán konyha kifinomult antipastijai, a sárgadinnyével tálalt prosciuttók, a mozzarella-pomodoro kombinációk, az aceto balsamico, a sorbettok, grana-sajtok, finom halak  és a rubinpiros chianti elbűvölik az embert. Ínycsiklandó illatok, dallamos evőeszköz- és pohárcsilingelés. A utcai zajt úgy hívják, hogy "mindennapi élet". És a színfalakat Caravaggio, Michaelangelo, Leonardo, Collodi, Boticellin, Tiziano teremtette, Donatello, Lippi, Dante, Petrarca tette felejthetetlenné.

Az Arno folyó két partján fekvő várost nemcsak gyönyörű földrajza teszi különlegessé, de nincs még egy város, ahol így tömörülnének a műemlékek.
Firenzét valószínűleg csak Sulla idejében, az i. e. 1. században alapították a rómaiak. A 13. század elején egyrészt szerencsés háborúi, másrészt jelentékeny ipara a várost Közép-Olaszország központjává tették. Hosszú ideig a Medici család uralta. A várost a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Lakosainak számát 450 000 főre becsülik.  1966-ban az Arno áradása nagy pusztítást végzett a belvárosban. 1982 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része. Firenze történelmi centruma 1986-ban megkapta az Európa Kulturális Fővárosa címet.  Legtöbb fennmaradt építménye, műemléke a 14-16. századból, a reneszánsz trecento, quattrocento, ciquecento időszakából származik.
A látnivalók zömét a középkori városfalak által határolt, kicsi területen belül találjuk. Ezt nem is bánjuk, hiszen a belvárosból kitiltották a járműveket, a helybélieken kívül senki másnak, egyetlen percre sem szabad járművével megállni az utcán.
A város keleti zónája megőrizte középkori hangulatát keskeny utcái és ódon sikátorai nyüzsgő sokaságával. Kicsi belváros ide vagy oda, gyakorlott sikátorjárónak kell lennie annak, aki legalább egyszer nem téved el itt. Viszont Firenzében minden út a dómhoz vezet, így hamar irányban találjuk magunkat. A firenzei Duomo lila, fehér és zöld márvány burkolatát leszámítva megkapóan szerény. Anno Brunelleschi nyerte meg a nyilvános pályázatot, hogy megtervezze a hatalmas dómot. Jelenleg nagyon repedezett és restaurálás alatt áll. A nagy templom teljes neve Cattedrale di Santa Maria del Fiore és a világ negyedik legnagyobb katedrálisa. 85 méter magas karcsú harangtornya, a Campanille. Annak, aki megmássza a Giotto építette torony a 414 lépcsőfokát, egyedülálló kilátás a jutalma.

Ponte Vecchio Európa legrégebbi boltíves hídja, neve méltán szerepel a világ ismertebb hídjai között. Jellegzetességei a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol ötvösök, aranyművesek dolgoznak ma is. Nyüzsgő, élettől duzzadó és nagyon firenzei tarka forgataga szemet kápráztató látvány, ahol nem tudni, a vakuk vakítóbbak-e vagy az arany.
Piazza della Signoria a város legpompásabb tere, 94 m magas tornyával, a Palazzo Vecchio gótikus tömbje uralja. Innen kormányozták Firenzét a l4. századtól. A palota bejárata előtt híres szoborcsoportokat találunk. A tömeget mostanában a turisták jelentik, akik szájtátva sodródnak egyik színhelyről a másikra, s akik gyanútlanul rogynak le a tér egyik kávéházának teraszára, hogy óvatlanságukat méregdrága kapuccsínóba fojtsák. A többiek addig pózolnak az Ammannati Mannerist Neptune-kútja előtt, amely Michelangelo szerint nem egyéb, mint egy tökéletesen szép márványtömb elpocsékolása. A legszebb eredeti mű egyébként a téren Cellini Perseus-a, aki Medusa levágott fejét tartja.
Oltrarno, alacsony épületek, antik üzletek zónája, az Ufizzi és a Pitti palota uralja. Ha türelemmel kivárjuk a 4-5 órás sorban állást a képtár jegypénztára előtt, hogy hazatérve elmondhassuk: „elsodródtam a Vénusz születése előtt”, akkor Rafaello, Tiziano, Michelangelo, Dürer, Correggio képei; görög szobrok, a toscanai, a német iskola, a németalföldi festők, a velencei iskola kincseiben gyönyörködhetünk. A képtárat a Pitti-palotával hosszú folyosó köti össze, tele értékes gobelinekkel és más műtárgyakkal. Az impozáns Pitti palota a Medici család hatalmas művészeti gyűjteményének kincsestára, a termei Raphael, Filippo Lippi, Tintoretto, Veronese és Rubens műveit rejtik. A paloták megszállottjai ne hagyják ki a Strozzi és a Rucellai palotákat, amelyek az itáliai reneszánsz örömünnepei. A Pitti palota hátulsó részét veszi körül Firenze leggyönyörűbb parkja a Boboli-kert. „Boboli” a régi itáliai nyelven ligetet jelentett. A kertben medencék, szökőkutak, fasorral szegélyezett allék. Tökéletes hely egy kis merengésre és az Ufiici keltette sokk levezetésére.
Felsorolni is képtelenség mi mindent érdemes megnézni Firenzében. Kihagyhatatlan a San Lorenzo-bazilika, amely a Medici család plébánia-temploma volt. Szomszédságában őrzik 1444-ben alapított, többek közt görög és latin klasszikusok értékes kézirataival rendelkező Laurenziana könyvtárat. A listán van a geometrikusan színezett márvány homlokzatú gótikus Santa Croce bazilika. Valódi értékét belül találjuk: sok híres firenzei - Michelangelo, Macchiavelli, Galileo, Bardi - nyugszik itt. A templom meglátogatása után Stendhalt különleges szédülő érzést döntötte le a lábáról. A francia író kultúr-sokkról és szédülésről számolt be. Azóta Stendhal-szindrómának nevezik a fojtogató érzést, melyet évente mintegy 12 látogatón diagnosztizálnak.



Firenze ad otthont a világhírű olasz divatóriásnak, Guccinak is. Azonban a város leghíresebb lakója Dávid. Michelangelo 4,35 méter magas szobrát 1504-ben állították fel a Piazza della Signorián. Eredeti helyén egy gipszöntvényt találunk, hiszen a tökéletes testként aposztrofált szobor 1873 óta a Galleria dell´Accademián sokkolja a látogatóit. Dávid-kultusz egyébként uralja Firenzét. Mindenhol találkozni vele. Képeslapon, pólón, giccses figurákon, napszemüvegen. Van Dávid fagyi és szendvics is. A Stendhal-kór után nemrégiben diagnosztizálták a Dávid - szindrómát is. A helyiek abszolút tökéletesség és esztétikai élmény iránti nehezen feldolgozható szenvedélye roppant veszélyes. A sokk egyébként ragadós, hiszen Dávid évente 1,2 millió turistát vonz a városba. "Szépsége elbűvöli az embereket, de nemcsak szép esztétikai érzelmeket vált ki, hanem zavaros érzéseket is. Aki a műre tekint, irigységet érez vannak, akik vágyat éreznek a szobor megrongálására, Van, aki úgy érzi beszél hozzá a szobor, attól zavarodik meg. Csak Firenzében évente száz ilyen eset fordul elő.” - nyilatkozta nemrégiben a National Geographic munkatársának a firenzei pszichiátriai intézet vezetője. Havonta átlag három turista kerül hozzájuk, akik pánikrohamokról és nehéz légzésről számolnak be.
Úgy tűnik Firenze veszélyes hely… Ha sikerül megúsznunk a fenti traumákat, még mindig ott van a dolce vita és a chianti, amelyek könnyen magukkal ragadhatják a gyanútlan látogatókat és örökre Firenze-rajongókká kódolják őket…..
(Fotók: http://torinodiary.wordpress.com/tag/Firenze/)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése