A szerelmet a földöntúlról hozza magával az ember, ezért
nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha
valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy,
akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan
kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül
végig a világon. Szerelem! Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak
ismerik.
„Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem
beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a
szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a
hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom
ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér
kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen,
szigorúan hullámzik az éjszakai tó.”
- Feleljen! - mondta mély, dudorászó hangon Szindbád. -
Szeret?
- Nem tudom - szólalt meg a leány. - Még sohasem szerettem senkit. Csak annyit
tudok, hogy mióta nálunk volt, azóta sokszor, ha nem aludtam éjszaka, a fejemet
a kezembe fogtam, és úgy ültem az ágyban. És csak akkor aludtam el, amikor a
névjegyét a párnám alá tettem. A párnára az arcomat nyomtam, és jólesett
csendesen, hosszasan sírdogálni. A könnyek végigfolytak az arcomon, és lassan
álomba ringattak.
Krúdy Gyula Szindbád
