Áldott a nap, a hó, az év

Áldott a nap, a hó, az év, s az évnek

ama szaka, órája, perce s egyben

a szép ország is, melyben rabja lettem

két szép szeme büvös tekintetének.

Áldottak az első gondok s remények,

melyeknek árán elszerelmesedtem,

s az íj s a nyíl, melytől sebet szereztem,

s a sebek is, melyek szivemben égnek.

Áldottak hangjaim, mik szerteszálltak,

Hölgyem nevét búgván a messzeségben,

s a sóhajok, a könnyek és a vágyak;

s áldott minden lap, melyen megkisértem

dalolni őt; s a gondolat, mi szárnyat

nem kap más senkiért, csupán csak érte.

 Francesco Petrarca:  Áldott a nap, a hó, az év

 Fotó: Audrey Hepburn (www.fanpop.com)

Melletted

Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne tetéznék;
katona vagyok katonák közt
s te vagy a vészfék:
megállítasz, fogsz, hogy megint
gyerek lehessek;
tudom, hogy ma is jó vagyok,
mikor szeretlek. 

Hogy még bírok embert szeretni,
magam se értem;
szidtam a szerelmet, mikor
róla beszéltem,
láttam bukásnak, butaságnak,
esküszegésnek,
üzletnek, bűnnek, állati
kényszerűségnek.

S habzsoltam kéjeit s ez a
förtelmes étel
megtöltött annyi csömörrel és
annyi szeméttel,
hogy sírtam: két szájjal eszi
testem az asszony -
(s mégis ellenség volt, aki jött,
hogy visszatartson.)

És most szeretlek, mintha volnék
megint húszéves;
tested és lelked porcikái:
mind kedves-édes;
kiábrándultságom megint
gyermeki hit lett,
mert azzal gyógyítasz, ami
megbetegített.

Amikor bennem legnagyobb
volt már az ínség,
akkor mutatta meg szíved, hogy
van még segítség:
akármennyi a kín s az undor
akármilyen nagy,
mind-mind elmúlik csendesen,
ha te velem vagy.

A küzdés piszkát nem bírom
s te vagy a béke,
háborúimból kivezetsz:
szeretlek érte;
utamon a halál felé
vészfék szerelmed;
melletted mindig jó vagyok,
azért szeretlek.

Szabó Lőrinc: Melletted 

(Fotó: www.weheartit.com)

Levél a sorsomhoz

Gyűlöllek, vágylak

S hévvel kivánlak.
Sorsom: hogy: teljesedj be végre,
S mert csupa bánat,
Ha durcásan nézek az Égre.

Az Eget, várón,
Vissza-csinálón,
Sorsom, hogy teljesedj, be várlak,
Kicsit megállón,
De jöjj, már jöjj, mert hiven várlak.

Ady Endre: Levél a sorsomhoz
(Fotó: www.billemory.com)