Nagyapám tanítása

" – Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
     Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

     – Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
     – Értem – hebegtem megrendülve.
     – Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
     Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
     – A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” 


Wass Albert: Nagyapám tanítása

(Fotó: www.flickr.com/photos/chemophilic/2384114427/ )

II. Hassan mecset, a nyugati arab kultúra büszkesége

Casablancát a világhírű film, Humphrey Bogart és Ingrid Bergmann tette híressé. Aki mostanság azért kel útra, hogy a film hangulatát élőben is átérezhesse, csalódni fog. A város teljesen új arcát mutatja.  Casablanca ma Afrika egyik legnagyobb városa, a királyság modern gazdasági fővárosa és Marokkó legfontosabb kikötője. Lakossága meghaladja a 4 milliót. Magas épületek, villák, hotelek, bevásárló központok, elegáns éttermek, butikok, csodaszép parkok és kertek jelzik: itt már nyoma sincs a fülledt arab kultúrának, ez már egy teljesen új világ, az ipar és a kereskedelem 21. századi fellegvára. Itt található a nyugati arab világ legnagyobb csodája a II. Hassan mecset, mely az ország korábbi királyának 60. születésnapjára készült.

A tizenhárom évig tartó és mintegy 700 millió dollárt felemésztő vállalkozás eredményeképpen épült fel 1993. augusztusára Casablanca új jelképe, melyet a világ harmadik legnagyobb mecseteként tartanak számon. (Az építkezés költségeit egyébiránt nagyrészt közadakozásból finanszírozták.) A padlófűtéssel, elektromos ajtókkal, nyitható tetővel, rendelkező mecset büszkélkedik a világ legmagasabb, 210 méteres minaretjével is. Mindemellett tökéletesen földrengés biztos is. A minaret tetejéről éjszakánkét pedig egy lézernyaláb egyenesen Mekka felé mutat. És még egy elképesztő adat: belső terében kényelmesen elférne a párizsi Notre-Dame… Így ugye már egyáltalán nem megdöbbentő, hogy 25 ezer hívő befogadására képes; a mecseten kívül pedig még további 80 ezer embernek jut hely.

Az újkori építményt, mely tulajdonképpen névadójáról, II. Hassan király uralkodásáról ad hű képet, medinában, az óvárosban találjuk. A monumentális csoda ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet ötvözni a modern technikai vívmányokat az évezredes építészeti hagyományokkal és kulturális sajátságokkal úgy, hogy a kettő tökéletes harmóniában asszimilálódjon, és egymást erősítve szolgálja az épület rendeltetését. Így a hagyományos formák is sokkal élettelibbekké, hatásosabbakká és frissebbekké válnak, mégpedig úgy, hogy a mecset minden ízében marokkói maradt.

Az építkezés 1980-tól 1993-ig a neves francia térkomponista építész, Michel Pinseau tervei alapján zajlott. Azt az ötletet, hogy a mecset mesterségesen feltöltött alapra épüljön, a Korán egy sora adta: „Isten trónja a vízre építtetett.” Az alap kétharmada betonpilléreken nyugszik. Az 1100 tonna súlyú, 5 perc alatt kinyitható tető alumíniumötvözetből készült. Az építéshez összesen 300 000 tonna korrózióálló betont és 400 000 tonna acélt használtak fel. A huszonkettő, jókora méretű kapuja bronzból és titánból készült, hogy tökéletesen dacoljon a széllel. A felhasznált építőanyagok – gránit, gipsz, márvány, fa – mind Marokkó környékéről valók, ez alól csak a carrarai fehér márványoszlopok és a muranói kristálycsillárok képeznek kivételével. Az utolsó öt esztendőben csaknem 6000 marokkói művész dolgozott azon, hogy a nyers építőanyagokat hihetetlenül aprólékos munkával feldíszítse mozaikkal, faragott gipsz bordűrrel, metszett és festett cédrusfa mennyezettel. Az egész hihetetlenül masszív, tömör és mégis légies, kecsesen ívelt. A zománcozott csempék, a csodás aranymozaikok, a fényesített márványlapok tökéletesen feledtetik, hogy a templom valójában csak néhány éve épült. A szájtátva ámuló szemlélőt pillanatok alatt pár száz évvel korábbra repíti vissza, no persze a giga méretek és a mérhetetlen pompa egyetlen pillanatra sem engedi feledtetni, hogy csak az ember halandó…

Maga az építmény 200 méter magas és 9 hektárnyi területen fekszik. A mecseten belül elkülönítve könyvtárat, Korán-iskolát, törökfürdőt, múzeumot is találhatunk, valamint a legmodernebb igényekeit is kielégítő konferenciatermek is helyet kaptak. A mecsetet péntek kivételével a hét többi napján bárki megnézheti, a külön e célra kialakított látogatói idősávban.

A II. Hassan mecset megítélése megosztja a helyieket: többen vegyes érzelmekkel viseltetnek iránta. Azt azonban még a kritizálói is elismerik, hogy az építmény páratlan a maga nemében. Annak ellenére, hogy a legtöbb casablancai büszke arra, hogy egy ilyen gyönyörű és egyedi  építmény díszíti városukat, azért többször szóvá teszik, hogy a kivitelezésre fordított összeget az uralkodó másra is felhasználhatta volna, mintsem saját nagyságát hirdetni. Egy biztos: Marokkóban ez az egyetlen olyan mecset, amelyet a nem muszlim vallásúak is látogathatnak. Ha pedig Casablancában járnak, semmi esetre se hagyják ki az iszlám világ vízre épített újkori csodáját.

Az igazat mondd

"...az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”...
József Attila -Thomas Mann üdvözlése