2013. november 29., péntek
A kezdete volt csak...
De hát mért nem voltál elég, ha így
szerettelek? - Lassan derűlt ki, hogy
mit értünk egymásnak: bűntudatod
sokszor hitte: jobb, ha, bárhogy, szakít;
a fájó üdv uj fájdalmakba vitt,
s közösségünk így maradt zaklatott,
ideiglenes: kegyetlen kapocs
zárta gyönyörét és tiltásait.
Gyöngék, gyávák, bolondok mind a ketten,
nem bíztam benned eléggé, s te bennem;
a legnagyobb jó voltál életemben
és most mégis a kevésért siratlak:
minden kincs a kezdete volt csak annak,
mit bűneim benned eltékozoltak.
Szabó Lőrinc
2013. november 27., szerda
Advent angyalai
Nagyanyám mélyen vallásos volt. Nemcsak úgy megszokásból
hanem lélekből és szívből. Sosem hiányzott egyetlen vasárnapi miséről sem.
Felkötötte ünneplős fejkendőjét, retiküljébe tette kis fekete könyvecskéjét, és
ment. Mindig azt hittem, azért harangoznak, hogy a Nagyi ne felejtse el, hogy
mennie kell. Ilyenkor esténként sokat mesélt nekünk egy jóságos, mosolygós
arcú, szakállas, fehér ruhás emberről… Leginkább azokat a meséket szerettem,
melyekben megjelentek az angyalok is. Volt egy hatalmas szent képe közvetlen az
ágy fölött, rengeteg aprócska, dundi, aranyhajú angyalgyerek mosolygott rajta.
(Foto: weheartit.com)
Ők vigyázzák az álmainkat - mondta. S ha majd eljön advent meghalljuk hangjukat
is! Négy
héttel karácsony előtt nagyon fontos dolog történik – suttogta. Egy kék köpenyes angyal leszáll az égből,
hogy közelebb kerüljön az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert
túlságosan elfoglalt. Azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. A második
vasárnapon piros palástos angyal jön és egy nagy serleget hoz. Az angyal
szeretettel szeretné megtölteni aranyserlegét, hogy elvihesse a mennybe.
Észrevétlen végigsuhan a világ összes házán és lakásán, és az emberek szívében
élő szeretetet beleteszi a serlegébe. Nagy szüksége van rá, mert ebből készítik
a csillagok fényét. Advent harmadik
vasárnapján fehér ruhás angyal érkezik és egy fénysugarat hoz. Odamegy
mindenkihez, akinek szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával.
Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében. Így még a legszegényebb, legszomorúbb embert
is hatalmába keríti a boldogság. A
karácsony előtti utolsó vasárnap lila lepelbe öltözött angyal járja be a
Földet. Kezében lantot tart, és együtt énekel sok kis angyallal. Daluktól
valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet
tavasszal a Földön. Ők az Adventi Angyalok.
Advent közeledtével azóta is mindannyiszor megjelennek
előttem a mosolygós, aranyhajú angyalkák, onnan a képről, akik vigyázzák
álmainkat. Kívánom, hogy idén egyre több ember hallja éneküket…
2013. november 26., kedd
Illúzióink
"Illúzióink száma talán éppoly végtelen, mint az emberek kapcsolata egymás közt, vagy mint az embereké a dolgokhoz. És valahányszor az illúzió eltűnik, vagyis ha a lényt vagy a tényt olyannak látjuk, amilyen rajtunk kívül, a valóságban, különös érzés támad bennünk: félig sajnáljuk az eltűnt ábrándképet, félig kellemesen meglep az újdonság, a reális tény."
Charles Baudelaire
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


