2014. október 28., kedd

Titok

Ha szembejönnél,
azt játszanám, mily 
váratlan találkozás,
s hazudnék, hisz
bármikor, ha
utcára lépek,
téged kereslek
mindenütt.
Szemedre vágyom,
mosolyodra,
nézni akarom, ahogy
a szád beszél.
Jaj, nem tudom én,
mi ez a vonzás,
honnan jön, mit akar,
meddig éget,
nincs neve, nem lehet,
nem szabad,
ha kimondanám,
lehúzna a sárba.
Hiszen ha lenne
egy másik élet,
gondolom,
de nincs, tudom.
Most tavasz van,
ám jönnek még
zord telek,
magányos,
szomorú
éjszakák,
fájón derengő
hajnalok.
S hogy e
furcsa
sajgás
meddig
él még,
titok.




Kálnay Adél: Titok
Foto: Rodney Smith

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése