"Életem legboldogabb és legboldogtalanabb napjainak te voltál okozója.
Elszaladtak az évek... és nem szűntelek meg szeretni, elfelejteni egy
órára sem. Megbabonáztál, raboddá tettél... Könnyű kis kaland voltam,
holott én az életemet tettem fel... Átugrottam a karikán, mint a bohóc,
ha szeszélyed úgy kívánta... holdkórosként bolyongtam éjszaka a kapud
előtt... mindig a percet lestem, amikor megszólal unatkozó hangod a
telefonban... Szeretlek, ennyi az egész. Ma jobban szeretlek, mint
valaha..."
Krúdy Gyula: Szerelmeskönyv 15.oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése