" Már az
ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman,
azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak
egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a
távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon
magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek
birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is
inkább, mert ismered irántadvaló hűségemet. A szívem sohasem lesz másé,
soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk!
És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a
legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi
egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk
mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul -
be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak
létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt -
szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad.
Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre
soha leghűbb szívét a Te szerető Lajosodnak.
örökké az enyém
örökké a miénk
L."
Ludwig van Beethoven
Fotó: Immortal
Beloved, amerikai-angol életrajzi film, port.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése