I LOVE Amsterdam

Egy kicsi, elbűvölően szép és makulátlanul tiszta város, kényelemszerető és későn kelő lakókkal, több, mint ezer vendéglővel. Ez Amszterdam. Egy makacs, szabadszellemű, kissé anarchista, bohém város. Ez is Amszterdam. És minden, aminek köze van a művészethez és a kultúrához, az is Amszterdam. Egy élő, szertelen, színes, mégis hagyománytisztelő város, ezer arccal. Egy hely, ahol mindenki maga lehet, és felfedezheti azt, amit leginkább szeret. 

Amszterdam a Holland Királyság fő- de nem székvárosa, a királynő, a parlament, és a kormány székhelye Hága. A város névadója az Amstel folyócska, amely itt ömlik az IJssel-tó délnyugati öblébe, az IJbe. Amszterdam területének ötödét az öböl, a kikötőmedencék, a csatornák, és folyók alkotják. Körútjai, sugárútjai maguk a csatornák (grachtok). A város nagyjából 100 szigetre tagolódik, melyeket a grachtok fölött átívelő hidak kapcsolnak össze. Méltán nevezik Észak Velencéjének. Mivel első látásra annyira tömény az élmény, hogy szinte képtelenség feldolgozni, a cél nélküli barangolás javallott. Ne is próbáljunk meg eligazodni a millió csatorna között, úgysem fog menni, viszont a precíz kiírásoknak köszönhetően szinte lehetetlen eltévedni.

Amszterdam városképét a csatornák mellett a girbe-gurba, keskeny homlokzatú kereskedőházak határozzák meg. A legtöbb épület felső szintjén egy gerenda áll ki, hogy a ráerősített csiga és kötél segítségével fel lehessen húzni az emeleti lakásokba is a batyut. A lépcsők ugyanis meredekek, a lépcsőházak szűkösek, az ablakok viszont annál nagyobbak.

A szabadság fővárosaként is aposztrofálják. Ez valahogy benne van a levegőben... Ami máshol büntetendő, az itt árucikk. A lágy drog legális. Coffeeshopot, ahol füvet és kész jointokat is árulnak, és amelyeket helyben is elszívhatunk, bárhol találunk.

A'dam, ahogy a helyiek becézik a várost, teljesen egyértelmű. Amszterdam nagy valószínűség szerint férfi, máskülönben nem rejtene ennyi kétes életű, ledér nőt. Az ún. Tükrös utcát, a világ egyik legismertebb Piroslámpás Negyedét - a városközponttól 5-10 percre találjuk. A lányok itt éjjel nappal kirakatok mögül integetnek a járókelőknek. Ha puszta valójában akarjuk szemügyre venni a helyet, dobjuk sutba az erkölcsi fenntartásainkat és nézzünk vissza sötétedés után. Tátott szájjal és döbbent arccal azért akkor sem tanácsos itt sétálni. Bár az örömlányok roppant kedvesek és feltűnőek, fotózni őket szigorúan tilos, és a bűncselekmény elkövetőjét vadonatúj törvény bünteti. A vöröslámpás negyed sajátos hangulatú sikátoraival kihagyhatatlan része Amszterdamnak. És ha már a szabadságról ejtünk pár szót, meg kell említeni, hogy 1969. márciusában John Lennon és Yoko Ono az egyik helyi hotelben töltött  egy hetet ágyban, a nyilvánosság teljes bevonásával. Ezzel az akcióval kívántak demonstrálni a világbéke mellett. Néhány héttel később Amerikában is megismételték a "performance-t".

A város központjában található a Dam tér, a Királyi Palotával és a Tussaud Panoptikummal.

Rengeteg színház, múzeum található itt, leghíresebb az 1885-ben épített Rijks museum, ahol többek között Rembrandt Éjjeli őrjárata vagy Vincent van Gogh munkái láthatók. Külön termet szentelnek az Éjjeli őrjáratnak, a kép mellett egy akkoriban készült kisebb másolat is látható, amin néhány olyan alak is szerepel, akik a nagy műről hiányoznak. Ugyanis ahová az Éjjeli őrjáratot anno, néhány száz éve szánták, nem fért be. Ezért egyszerűen levágtak a széleiből.
A Királyi Palotától délre találjuk a Begijnhof teret a város legrégibb fa lakóházával. Nem messze van a nyüzsgő waterloopleini bolhapiac. Pár háztömbnyire pedig megéri meglátogatni az egyik gyémántüzemet, mert hát azt sem láthatunk akármikor. A város egyik leghíresebb épülete az Anne Frank Huis. 1942. júliusa és 1944. augusztusa között itt bujkált a zsidódeportálás elől az család, amelyet a legifjabb gyermek, Anne naplóján keresztül mindannyian ismerünk. A ház hátborzongató, megrázó és nagyon is valós. 

Amszterdamban több park is van, ezek közül a legkedveltebb a Vondel park, mely filmmúzeummal, kávéházakkal, zenei rendezvényekkel és rendezett ösvényekkel, csodaszép növényzettel fogadja az arra vetődőket.

És mi jut még eszünkbe Amszterdam kapcsán? A fapapucs, a sajt, és a tulipán. Nem is igazi turista az az utazó, aki ezek nélkül hazatér.

Ha van igazi „sajtország", akkor Hollandia az. A hollandokat „sajtfejűeknek" is nevezik, akik inkább eladják a sajtot, mintsem megeszik. Az elnevezés a középkorból származik, mivel a harcba induló farmerek sisakja emlékeztetett arra a formára, amelyben a sajtot készítették. Bár manapság kissé sértőnek tűnik ez a jelző, való igaz, hogy a sajtkedvelők mekkája ez az ország. Amszterdamban is millió kis sajtboltot találunk a legfurcsább és legkétesebb szagú (akarom mondani illatú) sajtkülönlegességgel. Ízleljünk bátran. Wel moge het bekomen! (Váljék egészségére!)

No és a tulipán! Ha valami igazán hollandot akarsz hazahozni, irány a virágpiac: fekete, kék, cikcakkos, csíkos, hegyes és a szivárvány minden színe. A tulipán a 16. század második felében a gazdagság szimbóluma volt. A hölgyek az estélyeken ékszerként viselték. A feljegyzések szerint Amszterdamban egy teljes házat adtak három tulipánhagymáért cserébe. A legdrágább tulipánfajta egyetlenegy hagymája 10 ezer guldenbe került. Ritkaságok persze ma is vannak, de pár euróért olyan hagymákra tehetsz szert, mint sehol máshol a világon.

Amszerdam és a hollandok szívélyesek. És amióta a fapados járatok megjelentek, csupán másfél óra utazás után a szabadság színes forgatagába csöppenhetünk. Egy hosszú hétvége a party őrületben, vagy egy kulturális, esetleg gasztronómiai körút. Bármelyiket is választjuk, Amszterdam nem okoz csalódást.