"Az ember csak akkor lehet teljes,
ha az, akivel együtt van, teljes. Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem
akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja önmaga
teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki
nem sajátmaga. Megakadályozza az embert abban, hogy sajátmaga lehessen. És ez
az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan mélyről kötelező, mint a nemek
között. A nemek viszonyában csak az a tökéletesen megnyugtató, ha az ember
találkozik szembejövő önmagával, elindul egy rejtett világ felé, és a feleúton
megtalálja önmagát, mint aki közeledőben van onnan, találkozik és egyesül vele.
Az ember csak önmagával egyesül teljesen szabadon, csak önmagának szolgáltatja
ki magát teljesen, mert csak önmagától nem fél. Csak annak adja magát az ember
teljesen, akitől nem fél, ezért annak, aki onnan túlról jön, az embernek
magának kell lennie. Minden egyéb odaadás részleges. Minden egyes egyesülés
alkalmával marad a lényben belül egy rejtett őrség, felfegyverezve kirohanásra
és ölelésre készen, tudja, hogy nem szolgáltathatja ki magát maradéktalanul.
Van benne félelem, gyengeség, óvatosság, elővigyázat, tartózkodás, gát, fal,
merevség, távolság, szakadék. És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és
falak épülnek titkon, megkeményedik a sejt, ott elkezd minden üvegesedni és
törni, ott van az erő: a szilárd és az erős a halálé, a puha és a gyenge az
életé, ahogy Lao-ce mondja: a gyenge legyőzi az erőset, a lágy legyőzi a
keményet, mindenki tudja a földön, de senki se mer eszerint tenni."
Hamvas Béla: Fák (részlet)
http://true-love.in
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése