"Hallgasd a csendet – szólt Margarita,
és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. – Hallgasd és élvezd, ami életedben
sosem adatott meg neked: a csendet. Nézd, ott van előttünk örök hajlékod,
amelyet jutalmul kaptál. Már látom a földig érő ablakot, a felfutó vadszőlőt,
felkúszik egészen a tetőig. Ott a házad, a te örök lakod. Esténként, tudom,
majd eljönnek hozzád azok, akiket szeretsz, akik érdekelnek, és nem
bosszantanak. Játszanak, énekelnek neked, és meglátod, milyen andalító a szoba
a gyertyafényben. Fölteszed elmaradhatatlan ócska kis sapkádat, és elalszol,
elalszol mosolyogva. Az álom erősít, gondolataid feltisztulnak. Engem pedig soha
többé el nem kergetsz magad mellől. Én fogom őrizni álmodat... "
Bulgakov Mester
és Margarita 2, könyv
Foto: michellybelly124.deviantart.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése