Lisszabon, a hét domb napfényes városa

A várost, mely a Tejo folyónál fekszik nem lehet "csak meglátogatni".  Át kell élni! Andalogva kell sétálni a napfényes óvárosban, a szövevényes, zegzugos utcácskák sokaságában, a százezer lépcső birodalmában, utazni a világ legmókásabb villamosával, és csak úgy csatangolni a díszes utcákon és tereken, beszippantva délidőben az éttermek előtt faszénparázson sülő szardínia ínycsiklandó illatát. S ha ránk köszönt a lisszaboni éjszaka, s felcsendülnek a fadók édesen mélabús dallamai, betérünk egy nyüzsgő, eleven kis kocsmába, ahol a helyiekkel együtt szurkolunk a Benficának. Mert a foci itt életforma. Egy-egy nagyobb meccs idejére szinte megáll az élet a városban. 

(Fotó: lusignetliltorp.fr) 

Lisszabon nevezetes kellemes éghajlatáról és a várost beragyogó napfényről. Úgy is nevezik, hogy a hét domb városa, portugálul „cidade das sete colinas”. Portugália fővárosa nem tartozik a világ legnagyobb metropoliszai közé, csupán hatszázezren lakják. A legenda szerint az Odüsszeusz által alapított várost 719-ben mórok, majd 1147-ben a keresztény seregek foglalták el. A nagy felfedezések korában Lisszabon volt az egyik legfontosabb kikötő, így az 1500-as évekre a kialakuló világpiaci kereskedelem egyik fő központjává lett. Az XVII. században a világ egyik leggazdagabb városának számított, egészen az 1755. november 1-jei földrengésig, amelyben, és az azt követő szökőárban a város mintegy 85%-a teljesen elpusztult. A várost Marcos de Pombal tervei alapján építettek újjá. Ma is jól látható, hogy mely városrészt kellett újjáépíteni, hiszen az óváros, az Alfaura negyed szűk, girbe-gurba utcái helyett itt, a Baixa negyedben egymással derékszöget bezáró, hosszú, egyenes utak a jellemzőek. Itt találjuk a város leghíresebb bevásárló utcáját, a Rua Augustát is, valamint az Avenida de Liberdades-t, óriási fáival, középen futó sétányaival, elegáns üzleteivel.

 (Fotó:www.panoramio.com)

Vannak kihagyhatatlan lisszaboni élmények, mint például a villamosozás. Néhány útvonalon muzeális szerelvények járnak. A leghíresebb a 28-as vonal. Szűk sikátorokon, lejtőkön és emelkedőkön kanyarog, helyenként meg tudjuk érinteni a házfalakat és egyáltalán nem siet. Az egyetlen kocsiból álló villamos emellett elég rendszertelenül is jár. Van, hogy 20 percig egy sem jön, majd a következő 10 percben akár 5 is érkezik. A megállókban pedig - a déli emberek temperamentumát meghazudtolóan - türelmesen, érkezés szerint állnak sorba. Mintha senki sem sietne… Pedig aztán ha rájuk köszönt az éjszaka, megérkezik a nyüzsgés  és a pezsgés. Lisszabonban szinte minden utcasarkon találunk egy sörözőt, éttermet, bárt. Ha már a kihagyhatatlanoknál tartunk, akkor meg kell említeni bacalhau-t, vagyis a szárított, sózott tőkehalat. Számtalan helyi ételkülönlegesség létezik, de a bacalhau minden portugál közös kedvence. Elkészítésének sokféle módja van, a turisták nem távozhatnak úgy Portugáliából, hogy meg ne kóstolnák. Szinte kötelező. Érdekes, hogy a portugálok alapvetően édesszájúak, az étlapok desszertválasztéka mégis szűk. Szinte csak a tömény karamellkrém és a csokoládékrém kerül az asztalokra. A fadót pedig, ha akarnánk se tudnánk kihagyni. A vágyódást és a szomorúságot kifejező portugál nemzeti zene nélkül nincs helyi étterem.

A közterületek neveivel kissé meggyűlhet a bajunk, hiszen a portugálok az összes létező rangot és címet használják, így egy-egy utcatábla kibetűzése és beazonosítása hosszú perceket vehet igénybe. Nem is beszélve a házszámozásról: egyes utcákban minden ajtónak és ablaknak külön száma van. Valójában egyáltalán nem bosszantó a helyzet, hiszen lépten-nyomon olyan házakba ütközünk, amelyek falait gyönyörű csempék borítják. A hagyományos portugál csempefestészet remekei teljesen elfeledtetik velünk, hogy esetenként fogalmunk sincs, melyik hosszúnevű utcán állunk az 1256. szám előtt.

A város közigazgatási és választási rendszere manapság is az egyházközségekre, a freguesiákra épül. Így rengeteg kisebb és nagyobb templom várja a katolikus portugálokat és a turistákat.

Lisszabon legismertebb és legjellemzőbb épülete a Belém torony, amit I. Mánuel rendelésére építettek 1515-1521 között. Igazi szépségét a külső díszítés adja: a faragott kötélforma, a nyitott erkélyek és a mór stílusú őrtornyok. Vele szemben találjuk a Szent Jeromos kolostort. Lenyűgöző méretek, pompás belső és egy csodás kerengő. I. Mánuel király megrendelésére épült 1501 körül, megalapozva ezzel a késő gótika és a kora reneszánsz sajátos portugál elegyét, a Mánuel stílust. A kolostorral szemben, a folyóparton pezseg az élet. A város legimpozánsabb hídja, a méltóságteljes Április 25. híd. A két kilométer hosszú csodás építmény a San Fancisco-i Golden Gate mintájára épült, nevét a Salazar-diktatúrának véget vető 1974-es Szegfűforradalomról kapta. A hídtól nem messze találjuk a portugál világhódítóknak emléket állító Felfedezések emlékművét.

(Fotó: noecia-ficciic.blogspot.com)

Lisszabon 1998-ban, Budapest visszalépése miatt világkiállítást rendezhetett, mely mintegy 11 millió látogatót vonzott a 132 napos nyitva tartása alatt. Az érdeklődők 146 ország és 14 nemzetközi szervezett pavilonjait tekinthették meg, és az eseményt később a BIE (Bureau of International Expositions – a világkiállításokat szervező alapítvány) minden idők legjobb expójának nevezete. A Vasco da Gama központot is, amely a Világkiállítás színhelye volt, a Tejo folyó partján kell keresni. Ez ma a lisszaboniak kedvelt pihenőhelye. Van itt Óceánográfiai Múzeum, kiállítási pavilonok, libegő, mesterséges tó és a Budapest Sportaréna (Papp László Sportaréna) tökéletes mása, jobban mondva eredetije, hiszen ez épült először. Háttérben pedig a légies, 17 kilométer hosszú Vasco da Gama híd látható.  

Ha egyhosszú és forró nap előtt állunk, vagy csak lemosnánk magunkról a város porát, vár minket az Atlanti-óceán. A belvárosból a negyedóránként induló, HÉV-szerű vonatokkal 40 perc alatt eljuthatunk egy igazi mediterrán nyaralóhelyre, Cascais-ba. 

 (Foto: www.joaoalmeidaphotography.com)

Lisszabon mindent megad, amire egy turista csak vágyhat. Kellemes pihenést, történelmet, modern nyüzsgést, kristálytiszta óceánpartot, mesés ízeket, zamatokat, illatokat és mindenekelőtt napsütést és napsütést és napsütést….