A várost, mely a Tejo
folyónál fekszik nem lehet "csak meglátogatni". Át kell élni! Andalogva kell sétálni a
napfényes óvárosban, a szövevényes, zegzugos utcácskák sokaságában, a százezer
lépcső birodalmában, utazni a világ legmókásabb villamosával, és csak úgy csatangolni
a díszes utcákon és tereken, beszippantva délidőben az éttermek előtt
faszénparázson sülő szardínia ínycsiklandó illatát. S ha ránk köszönt a lisszaboni
éjszaka, s felcsendülnek a fadók édesen mélabús dallamai, betérünk egy nyüzsgő,
eleven kis kocsmába, ahol a helyiekkel együtt szurkolunk a Benficának. Mert a
foci itt életforma. Egy-egy nagyobb meccs idejére szinte megáll az élet a
városban.
(Fotó: lusignetliltorp.fr)
Lisszabon nevezetes kellemes éghajlatáról és a várost beragyogó
napfényről. Úgy is nevezik, hogy a hét domb városa, portugálul „cidade das sete
colinas”. Portugália fővárosa
nem tartozik a világ legnagyobb metropoliszai közé, csupán hatszázezren lakják.
A legenda szerint az Odüsszeusz által alapított várost 719-ben mórok,
majd 1147-ben
a keresztény seregek foglalták el. A nagy felfedezések korában Lisszabon volt az
egyik legfontosabb kikötő, így az 1500-as évekre
a kialakuló világpiaci kereskedelem egyik fő központjává lett. Az XVII.
században a világ egyik leggazdagabb városának számított, egészen az 1755. november 1-jei földrengésig, amelyben,
és az azt követő szökőárban a város mintegy 85%-a teljesen elpusztult. A várost
Marcos de Pombal tervei alapján építettek újjá.
Ma is jól látható, hogy mely városrészt kellett újjáépíteni, hiszen az óváros,
az Alfaura negyed szűk, girbe-gurba utcái helyett itt, a Baixa negyedben egymással
derékszöget bezáró, hosszú, egyenes utak a jellemzőek. Itt találjuk a város
leghíresebb bevásárló utcáját, a Rua Augustát is, valamint az Avenida de Liberdades-t, óriási
fáival, középen futó sétányaival, elegáns üzleteivel.
(Fotó:www.panoramio.com)
Vannak kihagyhatatlan
lisszaboni élmények, mint például a villamosozás. Néhány útvonalon
muzeális szerelvények járnak. A leghíresebb a 28-as vonal. Szűk sikátorokon,
lejtőkön és emelkedőkön kanyarog, helyenként meg tudjuk érinteni a házfalakat és
egyáltalán nem siet. Az egyetlen kocsiból álló villamos emellett elég rendszertelenül
is jár. Van, hogy 20 percig egy sem jön, majd a következő 10 percben akár 5 is
érkezik. A megállókban pedig - a déli emberek temperamentumát meghazudtolóan -
türelmesen, érkezés szerint állnak sorba. Mintha senki sem sietne… Pedig aztán ha
rájuk köszönt az éjszaka, megérkezik a nyüzsgés
és a pezsgés. Lisszabonban szinte minden utcasarkon találunk egy
sörözőt, éttermet, bárt. Ha már a kihagyhatatlanoknál tartunk, akkor meg kell
említeni bacalhau-t, vagyis a szárított, sózott tőkehalat. Számtalan helyi
ételkülönlegesség létezik, de a bacalhau minden portugál közös kedvence. Elkészítésének
sokféle módja van, a turisták nem távozhatnak úgy Portugáliából, hogy meg ne
kóstolnák. Szinte kötelező. Érdekes, hogy a portugálok alapvetően édesszájúak,
az étlapok desszertválasztéka mégis szűk. Szinte csak a tömény karamellkrém és a
csokoládékrém kerül az asztalokra. A fadót pedig, ha akarnánk se tudnánk
kihagyni. A vágyódást és a szomorúságot kifejező portugál nemzeti zene nélkül
nincs helyi étterem.
A közterületek neveivel kissé meggyűlhet a bajunk, hiszen a
portugálok az összes létező rangot és címet használják, így egy-egy utcatábla
kibetűzése és beazonosítása hosszú perceket vehet igénybe. Nem is beszélve a
házszámozásról: egyes utcákban minden ajtónak és ablaknak külön száma van. Valójában
egyáltalán nem bosszantó a helyzet, hiszen lépten-nyomon olyan házakba ütközünk,
amelyek falait gyönyörű csempék borítják. A hagyományos portugál
csempefestészet remekei teljesen elfeledtetik velünk, hogy esetenként fogalmunk
sincs, melyik hosszúnevű utcán állunk az 1256. szám előtt.
A város közigazgatási és választási rendszere manapság is az
egyházközségekre, a freguesiákra épül. Így rengeteg kisebb és nagyobb templom
várja a katolikus portugálokat és a turistákat.
Lisszabon
legismertebb és legjellemzőbb épülete a Belém
torony, amit I. Mánuel rendelésére építettek 1515-1521 között. Igazi
szépségét a külső díszítés adja: a faragott kötélforma, a nyitott erkélyek és a
mór stílusú őrtornyok. Vele szemben találjuk a Szent Jeromos kolostort. Lenyűgöző méretek, pompás belső és egy csodás
kerengő. I. Mánuel király megrendelésére épült 1501 körül, megalapozva ezzel a
késő gótika és a kora reneszánsz sajátos portugál elegyét, a Mánuel stílust. A
kolostorral szemben, a folyóparton pezseg az élet. A város legimpozánsabb
hídja, a méltóságteljes Április 25. híd. A két kilométer hosszú csodás építmény
a San Fancisco-i Golden Gate mintájára épült, nevét a Salazar-diktatúrának
véget vető 1974-es Szegfűforradalomról kapta. A hídtól nem messze találjuk a
portugál világhódítóknak emléket állító Felfedezések emlékművét.
(Fotó: noecia-ficciic.blogspot.com)
Lisszabon 1998-ban, Budapest visszalépése miatt világkiállítást rendezhetett, mely
mintegy 11 millió látogatót vonzott a 132 napos nyitva tartása alatt. Az
érdeklődők 146 ország és 14 nemzetközi szervezett pavilonjait tekinthették meg,
és az eseményt később a BIE (Bureau of International Expositions – a
világkiállításokat szervező alapítvány) minden idők legjobb expójának nevezete.
A Vasco da Gama központot is, amely a Világkiállítás
színhelye volt, a Tejo folyó partján kell keresni. Ez ma a lisszaboniak kedvelt
pihenőhelye. Van itt Óceánográfiai Múzeum, kiállítási pavilonok, libegő,
mesterséges tó és a Budapest Sportaréna (Papp László Sportaréna) tökéletes
mása, jobban mondva eredetije, hiszen ez épült először. Háttérben pedig a
légies, 17 kilométer
hosszú Vasco da Gama híd látható.
Ha egyhosszú és forró nap előtt állunk, vagy csak lemosnánk
magunkról a város porát, vár minket az Atlanti-óceán. A belvárosból a
negyedóránként induló, HÉV-szerű vonatokkal 40 perc alatt eljuthatunk egy igazi
mediterrán nyaralóhelyre, Cascais-ba.
(Foto: www.joaoalmeidaphotography.com)
Lisszabon mindent megad, amire egy turista csak vágyhat.
Kellemes pihenést, történelmet, modern nyüzsgést, kristálytiszta óceánpartot,
mesés ízeket, zamatokat, illatokat és mindenekelőtt napsütést és napsütést és
napsütést….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése