2013. november 19., kedd

Az örökifjú Moszkva



„Mikor Andrej, az orosz üzletember szeretne megismerkedni egy elbűvölő hölggyel, azt teszi, amit minden újgazdag orosz tesz: a pénztárcájához nyúl. 1000 dollárt ad a pincérnek, aki bemutatja a hölgyet, 500 dollárért bort rendel, majd elkezd beszélgetni. Ha a dolgok rendben mennek, Andrej 101 vörös rózsát küld új barátnőnek. Néhány héttel később vesz egy felsőkategóriás Mercedest, majd néhány hónappal később egy lakást Moszkvában, cirka 500 000 dollárért. Andrej ezt a rutinműveletet valószínűleg évente többször végigcsinálja, és nagy valószínűséggel mindezekkel egy időben otthon várja a családja, szerető felesége és gyermekei.  Íme a moszkvai randi stílus.
Köszöntjük Moszkvában, ahol a pénz úgy folyik, mint csapból a víz!”


(Foto: www.behance.net)
Ez a rövid szösszenet az Independentben jelent meg, és az újságíró, csupán érzékeltetni próbálta, hogy is mennek a dolgok mostanság a világ egyik legdrágább metropoliszában. Nem tévedés, 2006-ban az orosz főváros érdemelte ki ezt a címet, letaszítva trónjáról Tokiót. Az lemúlt években a helyzet nem sokat változott, Moszkva mindig szerepelt a top 10-ben, gyakorta dobogós helyen.  (A Mercer Human Resource Consulting felmérése a drágaságot mintegy 200 termékből álló kosár alapján határozza meg, amelyben helyet kapott a lakásvásárlás, ingatlanbérek, a szállítás, élelem, költségek, mint ruházkodás, közlekedés, utazás, szórakozás, luxusszínvonalú albérlet és házfenntartás.9
Az újgazdagok egyik szülőhazájának tartott Moszkva részben magas ingatlanárainak köszönhetően tartozhat folyamatosan az élbolyhoz. Az orosz fővárosban az ingatlanárak mintegy 50 %-al nőttek egy év alatt, 2006-ban. Moszkva a befektetők mekkája lett. Nem múlik el úgy hét, hogy komoly gazdasági lapok ne foglalkoznának az orosz üzleti lehetőségekkel, Moszkva robbanásszerű fejlődésével.
 

(Fotó: www.photoisland.net)
Nagy falu - így minősítették a nyugati városiasságukra oly büszke szentpéterváriak. A források falunak utoljára 1147-ben említették, a kicsi jelentéktelen várost, ahol a finnugor népcsoportok közé tartozó meriák éltek. A falusias jelleghez már semmi köze, több mint 1000 négyzetkilométeren 12,5 millió lakosa van. Ha meg is őrzött egy-egy szeglete valami orosz vidékiességet, a volt szovjet birodalom központja hatalmas világváros volt, az egy évtizede lezajlott változások előtt is. Ennek számos ékes példájával találkozunk Moszkva szerte.  
A sztálini megalománia felépítette az első felhőkarcolókat, a környezetükbe nem illő, agyondíszített, sokfajta stílust összekeverő monstrumokat, amelyeket „a hét nővérnek” csúfoltak. A legmonumentálisabb köztük a híres Lomonoszov egyetem.
A váltás óta már mindenfelé „valódi” felhőkarcolók törnek az égbe. A leglátványosabb a váltás a Tverszkája úton. A 40 méter széles sugárút ma csupa fény és luxus, a világcégek, az elegáns üzletek egymással versengve kínálják termékeiket. Nyugati stílusú éttermek, gyorsétkezdék, luxusszállodák, kávézók, éjjeli mulatók csalogatják a vendégsereget. 


Moszkvában érdemes csak úgy, program nélkül is az utcán csavarogni. A megújulás szemmel látható. A nők fantasztikusan öltözködnek. Nyoma sincs már a hidrogénszőke-vörösrúzzsal- nagymasnival stílusnak. Elegánsak, csinosak, a fiatalok szupertrendik. Megmaradtak azonban a régi szokások is: a tél még mindig legendásan hideg, a vodkát is nagyon bírják az oroszok, és pirogot (töltött lepényt) is minden sarkon lehet kapni, a nyár pedig elképzelhetetlen az erjesztett kenyérből készült savanykás ital, a kvász nélkül.
Aki anno még végigülte az orosz órákat, annak a legendás GUM, a nagy orosz áruház neve fogalom. Nos, jó hír, hogy a Vörös térre néző GUM áll még, homlokzata is megmaradt, viszont belül semmi sem emlékeztet a szocialista időkre. A legdivatosabb shopokat, megaboltokat találjuk itt.
Moszkvát úgy lehet legszemléletesebben leírni, ha elképzelünk több kört a Kreml, a Vörös tér körül. A leghíresebb és legjelentősebb látványosságok mind az első körön belül találhatók. Gyalog is könnyen bejárható. A körön kívüli nevezetességeket egyszerűbb metróval megközelíteni. A moszkvai metró a világ egyik leghíresebbje, 1935-ben nyitották meg, az állomásokat csillárokkal, gravírozott üvegekkel, rózsaablakokkal, mozaikokkal díszítették. Az metróhálózat több mint 200 kilométer hosszú, naponta 8 millió embert szállít, csúcsidőben 50 másodpercenként fut be egy szerelvény. Ha igazi moszkvai élményt akar, béreljen egy autót néhány órára és körözzön a város sugárútjain. A taxikkal viszont óvatosan, sok a csaló! Ha el akarunk érni valamit Moszkvában annak ára van. A neve pedig borravaló. Kötelező. 10-15% az elfogadott.
No de kanyarodjunk vissza a jelképekhez. Mert Moszkvában van bőven, és nem is akármilyenek. Lélegzet elállítóak, monumentálisak. Moszkva óriási. Itt minden nagyobb, mint másutt: a házak, a székesegyházak, az utcák.
Moszkva ékessége a 75 ezer négyzetméteres Vörös tér. Így nevezték már a régi cári időkben is, mivel a krasznaja szépet is jelentett. Szép is a tér az azt lezáró Vaszilij Blazsennij (Boldog Vazul) székesegyházzal. A csodásan díszített hagymakupolás katedrális egy építészeti csoda: egy fedél alatt kilenc különböző nagyságú templomot egyesít.

(Foto: Mariusz Kluzniak)
Aki Moszkvába látogat, nem mulaszthatja el, hogy eljusson a Kremlbe. A Kreml szó eredetileg a fellegvárat, citadellát jelölte. A szomszédos Vörös térrel együtt 1990-ben az első oroszországi kulturális helyszínek között vették fel az UNESCO Világörökség listájára.

Persze ahhoz, hogy a 28 hektárnyi terület minden nevezetességét szemügyre vehessük, hetek kellenek. Így aztán szelektálni kell, és azt felkeresni, ami leginkább érdekel: a tornyok és fényűző paloták rengetege, a színes hagymakupolás templomok sokasága, a Nagy Kreml palota, a Kongresszusi Palota, vagy az Állami Fegyvertár. Nem tudom megállni, hogy ne ajánljak egy templomot mégis. Ne rémüljenek meg ez kicsi: a kilenc hagymakupolás Mária mennybemenetele katedrális, amely XV. és XVI. századi cárok házikápolnája volt. Padozata jáspislemezekből van kirakva, falait freskók, ikonok borítják. Ha már az ajánlásnál tarunk megér egy látogatást a 6 méteres, 210 tonna súlyú cári harang és a 40 tonnás cári ágyú is, melyet 1586-ban öntöttek. Állítólag tüzelésre is alkalmas volt, bár ezt semmilyen forrás nem tudja igazolni, mert soha egyetlen löveg sem hagyta el torkolatát.
Moszkva a kulturális központ címet is kiérdemli, a maga 50 színházával, a Puskin Szépművészeti Múzeummal, mely a szentpétervári Ermitázs után Oroszország második legnagyobb szépművészeti múzeum. És ne felejtkezzünk meg Oroszország nemzeti művészetét felvonultató múzeumról, a Tretyakov Képtárról sem.
Ebben a korszerűsödő Moszkvában az újat a régivel elegyítik. Már tipikus moszkvaival sem találkozunk, a várost a váltás óta ellepték az ázsiaiak és az európaiak. A szállodánk kedves recepciósa hívta fel a figyelmünket Hrisztusz Szpaszityel-re. Itt „érzést” kaphatunk - mondta.
Bármely időpontban is veszik útjukat arra felé, ikonok előtt imádkozó, a hüvelyk, mutató és középső ujjukat összetevő, folyamatosan keresztet vető, gyertyát gyújtó, ortodox dallamot éneklő hívők sokasága között találjuk magunkat. Mert ez is Moszkva!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése